Mit tegyek, ha édesanyám képtelen elfogadni, hogy külföldre szeretnék költözni, és kicsit úgy érzem hogy direkt hátráltat is ebben?
Már gyerekkorom óta ez a legnagyobb vágyam, és életcélom, sosem merült fel bennem egy percre sem hogy Magyarországon maradjak, tehát nem új/váratlan dolog. Akárhányszor előjön a téma, megkapom hogy egyedül lesznek hagyva, amit természetesen nem szeretnék, akkor lennék a legboldogabb ha elérnék egy olyan anyagi szintet, hogy jöjjenek utánam. Nem csak a pénzről van szó, egyszerűen nem szeretek Magyarországon lenni, nem tudok boldog lenni itt, mondhatnám “csak vagyok”, de pénzben is szeretném támogatni a szüleim, ezt viszont itt nem látom reálisnak.
Mindig azt hallgatom, hogy öregkorukra mi lesz, de nem szeretnék 22 évesen azzal foglalkozni, hogy mi lesz annyi év múlva amennyit eddig megéltem, nem szeretném a szüleim életét élni, először a sajátomat. A legnagyobb vágyaimról le is mondtam már, sokkal messzebb mennék, de csak Ausztria az új célpont, ami 2,5 óra utazás, de azt is úgy kezeli, mintha a világ másik fele lenne, pedig Magyarországon belül is lehet ennyit utazni, sőt! Ez egy kompromisszum, de ez sem megfelelő valamiért. Nem jutunk dűlőre, kicsit érzelmi zsarolásnak is érzem az egészet. Ilyeneket nem hallok másoktól, akik elköltöztek, sőt, támogatják a szülők a gyerekeket ebben, és büszkék, hogy külföldön is megállják a helyüket. Hogy kezeljem ezt, mit csináljunk? Nincs tervem 20 évre előre, de ha ott leszünk, biztosan lesz valahogy. Először szeretném a saját életemet élni, előttem az élet. Mivel nyugtathatnám édesanyám? Hogy értessem meg, hogy én itt sosem leszek boldog és ez a legnagyobb életcélom, amiben nem szeretném hogy gátoljon? Sosem bocsátanám meg magamnak, ha maradnék.
válasza: válasza: válasza:"Az más kérdés, hogy a magyar diplomával pincér, vagy a munkakörömben dolgozó lehetek-e"
Ha gyerekkorod óta arra készülsz, hogy mész, akkor miért nem olyant tanultál, ami bárhol jó?
válasza:Figyelj, szerintem a szülők 90 %-a baromira nem örül, ha a gyereke távolra költözik, mert onnantól már nem lesz olyan a kapcsolat, ez az igazság. Teljesen már évi 4-szer találkozni, mint mondjuk heti 4-szer.
Csak ugye van, aki ezt jól tudja kezelni, erőt vesz magán a gyereke kedvéért és max. este sír a párnájába, meg van, aki bepánikol a gondolattól és megpróbálja visszatartani, mert nem akarja elveszíteni.
Anyukád az utóbbi, ezen semmi nem fog változtatni, neked kell felvállalni és menni.
válasza:Vállalom a pirospacsit, szerintem te álmodozol és ennyi.
Gyerekkorod óta ez a terv, és 22 évesen tanulgatod a németet? Fogalmad nincs róla, a diplomád jó-e kint? Akkor miért ezt tanultad?
Hátráltatnak? Hogyan, eldugják a bőröndödet?
válasza:Én is úgy érzem, anyukád, aki ráadásul nem is veled él, csak egy kiváló indok arra, miért nem kint éled már most is a sikeres életedet. Ennél lényegesen konkrétabb tervei vannak a 16 éves lányomnak is.
Van pontos, határidőkkel ellátott terved? Pl. mikorra érsz el egy középfok C nyelvvizsga szintet németből? Most hol tartasz?
Milyen diplomád van? Kint mit szeretnél dolgozni? Mennyi annak az induló fizetése ott?
Jelenleg mennyi indulótőkéd van? Tudod-e, pontosan hol és mennyiért szeretnél lakni, mennyibe kerül a havi rezsi, étkezés, telefon és hasonlók?
válasza:13: Az alapszak elkezdése után jöttem rá az irányra ami igazából érdekel. Egyébként gazdasági végzettségem van, és a mesterszak mellett egy cégnél dolgozok, ahol ajánlottak külföldi lehetőséget már, de messzebb.
15: évek óta tanulom a németet, gazdasági végzettségem van. Mindig a legrosszabb forgatokonyvel számolok, ezért nem bízom el magam hogy fog sikerülni, hogy jo-e kint a diplomám, nyilván olvastam véleményeket róla (az alapszakról) mielőtt belevágtam, és azt írták lehet vele kint dolgozni.
válasza: válasza:Egyszerűen szedd össze a cuccodat és menj el. Egy anya mindig maga mellett akar látni. Az enyém is addig nyomult, míg én is elmentem (jó, nemcsak miatta), pedig már feleségem és gyerekeim is voltak. Hiába élek már 10 éve Angliában, 50 elmúltam, szinte minden nap beszélünk, mert nem bírja ki, hogy ne hívjon. Nem tud elszakadni tőled, tehát neked kell elszakadni tőle! Olyan messzire menj, hogy ne tudjon utánad jönni. Én kegyetlen vagyok néha anyámmal néha, mert egy dolgot nem szeretek, ha bőg. Azonnal leteszem a telefont, szó nélkül. Vagy tanul belőle, vagy bőghet tovább. Mindig megbékél, nincs más választása.
Ha évek óta erre spórolsz és állsajánlat is van, akkor ne kérdezd őt! Felnőtt ember vagy, többet akarsz elérni, mint a szüleid. Ha ezt nem látja be, akkor az ne a te bajod legyen. Gondolkozzon el inkább magában, hogyan segít a legjobban neked. Sokszor úgy, hogy hagy elmenni. Ezért utálja mindenki az anyósát, mert a saját gyerekét nem hajlandó másnak odaadni!!! Mindegy, hogy feleség vagy férj az illető, nem tudja maga mellett tartani 100%-osan.
A lányom is hasonló volt. El akart kezdeni dolgozni az érettségi után, hogy pénze legyen külföldre menni. A nejem, aki ugye az anyja, erre kiakadt, hogy pénzben mennyit jelent, hogyha nem tanul, és elmegy dolgozni, mert 100 valahányezerrel kevesebbet fog kapni a gyerekek után. Én meg azt mondtam, hogy tojjon az anyjára, csinálja, amit szeretne, hagyja ott azt a vacak iskolát és tanulja azt, amivel dolgozhat. A nejem húzta az időt, hogy akkor legyen meg a féléve és utána meglátjuk. Meglett a félév, a gyerek majdnem kitűnő, de mégis kilépett! A nejem ki volt bukva tőle. Nem kell engedni, semmilyen szinten! Csinálja azt a gyerek, amit szeretne, ha elrontja, majd tanul belőle! Mi szülők nem kell, hogy felnőttként belepofázzunk abba a világba, amihez ők jobban értenek. Amit mi javasolni tudunk nekik, az a szocializmusből jön, ők azt magasról letojják. A világ olyan gyorsan változik, hogy tanácsot adhatunk, de ha nem tetszik nekik, akkor nem tetszik. Ez a fiatalok világa, nem a miénk. Nekünk már a B oldal forog, az időnk már visszafelé számol, nem előre. Sokan ehhez a korhoz hozzá se tudnak szólni, annyira bonyolult nekik. Mam ár olyan dolgokból is meg lehet élni, ami 15 évvel nem is létezett.
Szóval ne azzal foglalkozz, hogyan sírnak otthon, ha van tudásod, és van pénzed, akkor lépj! Hidd el élvezni fogod, hogy olyanok vesznek majd körül, akik ugyanezt gondolták, hogy jobb odakint. Egymást erősíthetitek. És ha meg vacaknak érzed, akkor sem kell feladni. Én is voltam így az elején, de ma már békésen megvagyok, főnök nélkül. Sok szerencsét!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!