Mi határozza meg a szülő-gyerek kapcsolatot?
Tudom, furán tettem fel a kérdést, de leírom, hogy mire gondolok: az imént Facebook-on feldobott egy cikket, amiben az állt, hogy a gyerekek kijelentették az anyjuknak, hogy "Te már megöregedtél, semmire sem vagy jó, és teher vagy nekünk."
Most az ilyen kijelentés a nevelésen, vagyis az anya-gyerek kapcsolaton múlik, hogy a gyerek ilyet mond az anyjának, vagy csak simán olyan bunkó, hogy semmibe nem nézi őt?
A gyerek volt egész gyerekkorában kiszolgáltatva a szülőnek, ő indult a semmiből, nem a szülő.
A gyerek tanulta el az otthoni mintákat a szülőktől és nem fordítva.
Nyilván okkal mondta a gyerek.
Engem sem érdekel, mi lesz apámmal - minimálisan sem, oldja meg az életét, tőlem ne várjon segítséget, meg semmi.
Persze én vagyok hálátlan. Aki szerint igen, azzal sem tartom onnantól kezdve a kapcsolatot - engem nem izgat, máris sokkal boldogabb az életem, mint amikor otthon "léteztem".
Igen, de ugyebár mindig a gyerek a sz*r, és hálátlan..
A szülő persze sooohasem lehet semmiben hibás, mert hát ugye mindenki tökéletes szülő, ő semmit nem ronthatott el a gyereknevelésben.
Kérdező, ezek csak ilyen klikkvadász kamutörténetek.
Amúgy, én azt látom, hogy aki kedves, szerető, jó szülő volt, azt szeretik a gyerekei, aki nem volt az (max.annak hitte magàt) azt nem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!