"Rosszul esne, ha majd nem segítenél.." Mit kellene tennem?
Anyám 15 éve nem dolgozik, összesen 20 év munkaviszonya van, a párja tartja el. Elvileg depressziós, szorongásos, nem tud dolgozni, nappal alszik, éjszaka van fent. Falun lakik egy romos házban, a párja is falusi, egyszerű emberek.
A szüleim elváltak kiskoromban, apámhoz kerültünk. Anyámhoz hétvégén 3 hetente mentünk amikor gyerek voltam. 3 éve nem láttam a COVID-ra hivatkozva, mert fél a vírustól. De előtte se volt nagy anya-gyerek kapcsolat, pár havonta beszéltünk telón, 1-2 évente találkoztunk az elmúlt kb. 10 évben.
Évek óta kérdezem tőle amikor beszélünk telón (évi pár alkalommal), hogy mi lesz vele, ha meghal a párja aki eltartja, mi lesz vele nyugdíjas korában, miből fog élni, stb. Szegények.
Ilyenkor rendszerint azt mondja ne idegesítsem ilyenekkel, őt ez a téma felzaklatja, stb. Homokba dugja a fejét teljesen.
Legutóbb megint belementem a témába és akkor azt mondta, hogy: "Rosszul esne, ha majd nem segítenél.."
Jól gondolom, hogy egy 53 éves felnőtt "anyának" nem ezt kellene mondania és nem így kéne viselkednie? Nagyon fel*aszott, mert sose kaptam meg tőle amit kellett volna, nem is láttam évek óta és akkor még mondd egy ilyet.
Utána egy későbbi telefonbeszélgetés során elnézést kért és azt mondta nem gondolta komolyan, ne foglalkozzak vele.
Mit kellene tennem? 32 F
A párom apja ugyanilyen, mint a te anyád. Annyi a különbség, hogy időben már előrébb vagyunk, a kedves apuka már megkereste a páromat, hogy kell a segítség, mert éhen hal különben. Előtte nem érdekelte a fia 15 évig, de igazából még azelőtt se, csak akkor volt a válás, onnan meg nem is kereste. Egy ideig segítettük, de a páromat elkezdte felemészteni, hogy miért támogassa, ha amaz soha életében nem segítette. Végül a párom oda jutott, hogy többé nem fogja felvenni az öregnek a telefont. Eleinte lelkiismeret furdalása volt, majd idővel egyre könnyebben nyomta ki a hívást.
Jobb lett az életünk, nem húz már le minket se lelkileg, se pénzzel. Tudom, tudom, erre jön majd az, hogy de hát tulajdonképpen hagyja éhenhalni/megfagyni. Én úgy vagyok vele, hogy tett az az ember azért, hogy ne érdekeljen minket a sorsa. Egye meg, amit főzött.
Ha te támogatni akarod anyád, támogasd. Ha nem akarod, akkor dolgozd fel az ezzel járó érzéseket, gondolatokat. Nincs másik út.
Tenyleg volt mar ez a kerdes, nekem is beugrott, pedig nem logok itt egyfolytaban.
Nezd kerdezo, oszinten nem tudom milyen valaszt varsz. Az az elmeletem, hogy azt szeretned olvasni, fogadd be anyadat, de elarulom, ez nem fog osszejonni. Tudod vagyunk itt eleg sokan, akik egyenes gerinccel elunk, es kerek perec visszautasitanank buntudat nelkul az akar haldoklo rokonunkat is, ha az szart volna a fejunkre egesz eletunkben.
A “mer csak az anyam” szoveg nem eleg. Kipottyantani egy gyereket nem nagy tudomany. Felnevelni, es embert faragni belole, na az mar igen. A te anyad csak kipottyantott, egyeb erdemleges dolgot nem tett. Most megis elvarna, hogy emiatt te tartsd el es patyolgasd. Gondolod megerdemli?
Juj, eljutottam az 5. hozzászólásig, tovább nem is akartam olvasni.
Ez egy erősen önsorsrontó pár.
A se neki, se a párjának nem lesz normális nyugdíja, a vasazásból nem lesz nyugdíj.
Az anyádat nyilván rendesen zavarja a jövője, szoronghat is miatta, és lehet emiatt is depressziós.
Szerintem ha zsákutcába kerül, akkor vagy öngyilkos akar lenni, vagy hajléktalanként tengődik idővel minden vagyonát elvesztve.
Azt ne felejtsd el, hogy ez az önsorsrontó nő nagyon toxikus. Most, hogy távol vagy, nincs rád olyan nagy hatással, le se szar. Ha eljön az ideje, és ott lesz a nyakatokon, akkor se fog megbecsülni, semmi se lesz jó, és nagy tételbe mernék fogadni, hogy mérgezni akarja a kapcsolatotokat. Vajon a párod meddig tart ki? És akkor az anyádat kipakolni már sokkal nehezebb.
Talán az lenne a jó megoldás, ha eltartási szerződést kötne valakivel, akkor az ő dolga lesz gondoskodni róla, téged meg nem terhelne semmi felelősség.
Téged nem szeret, és ha kiteszitek a lelketeket, az sem lesz elég.
De mondok még egy dolgot. Mivel totál passzív, egész életében nem csinált semmit, nem használta az agyát és a testét sem, így várható, hogy demens lesz. Egy demens személlyel együtt élni nem egy leányálom. Ha addig ki is tart a párod melletted, akkor már nem biztos.
De te is önsorsrontó lehetsz, ha vele akarsz együttélni ellehetetlenítve a saját és a párod életét. Így a gyerekvállalás is sokkal nehezebb.
Tehát valóban az a legjobb megoldás, ha eltartási szerződést köt egy idegen vele, persze akkor nem lesz tiétek az ingatlan, de ennyit megér.
"Szerintem ha zsákutcába kerül, akkor vagy öngyilkos akar lenni, vagy hajléktalanként tengődik idővel minden vagyonát elvesztve."
Igen, szerintem is ez a legvalószínűbb verzió és pont azért gondolkodom előre, mert nem tudom, hogy ha ide jutunk, akkor én mitévő legyek (ignoráljam, segítsek, stb.)
Mert könnyű itt írkálni, hogy ne foglalkozz vele, de kb. 15 éves koromig nekem az volt a normális, ahogy ő viselkedett velünk, nem ismertem mást, hogy milyen az igazi anya.
Tehát akaratomon kívül is kialakult a kötődés, mégha le is *zar 15 éve és csak évente párszor telon beszélunk vagy nagyon ritkan 1 napot talizunk.
"Tehát valóban az a legjobb megoldás, ha eltartási szerződést köt egy idegen vele, persze akkor nem lesz tiétek az ingatlan, de ennyit megér."
A ház ahol lakik kb semmit se ér csak a telek, de a háznak anyámon kívül van mégsok más tulajdonosa is, anyám csak 65%-ban tulajdonos, a többi a testvéreié vagy azok gyerekeié, de őket nem érdekli az egész, nem is beszélnek vele.
Szóval engem nem érdekel az öröklés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!