"Rosszul esne, ha majd nem segítenél.." Mit kellene tennem?
Anyám 15 éve nem dolgozik, összesen 20 év munkaviszonya van, a párja tartja el. Elvileg depressziós, szorongásos, nem tud dolgozni, nappal alszik, éjszaka van fent. Falun lakik egy romos házban, a párja is falusi, egyszerű emberek.
A szüleim elváltak kiskoromban, apámhoz kerültünk. Anyámhoz hétvégén 3 hetente mentünk amikor gyerek voltam. 3 éve nem láttam a COVID-ra hivatkozva, mert fél a vírustól. De előtte se volt nagy anya-gyerek kapcsolat, pár havonta beszéltünk telón, 1-2 évente találkoztunk az elmúlt kb. 10 évben.
Évek óta kérdezem tőle amikor beszélünk telón (évi pár alkalommal), hogy mi lesz vele, ha meghal a párja aki eltartja, mi lesz vele nyugdíjas korában, miből fog élni, stb. Szegények.
Ilyenkor rendszerint azt mondja ne idegesítsem ilyenekkel, őt ez a téma felzaklatja, stb. Homokba dugja a fejét teljesen.
Legutóbb megint belementem a témába és akkor azt mondta, hogy: "Rosszul esne, ha majd nem segítenél.."
Jól gondolom, hogy egy 53 éves felnőtt "anyának" nem ezt kellene mondania és nem így kéne viselkednie? Nagyon fel*aszott, mert sose kaptam meg tőle amit kellett volna, nem is láttam évek óta és akkor még mondd egy ilyet.
Utána egy későbbi telefonbeszélgetés során elnézést kért és azt mondta nem gondolta komolyan, ne foglalkozzak vele.
Mit kellene tennem? 32 F
igen, kicsit attól félek, hogy majd 10-15 év múlva csörög a mobil, hogy: "meghalt a párom, segíts fiam..."
Vagy ha nem is ez lesz, a tesómtól tudom meg és ő majd finoman presszionál, hogy tudok-e segíteni? Merthogy neki (tesó) nincs pénze, de nekem biztos van....
Hát ha soha nem kérdezte meg, hogy szükséged van-e valamire, akkor te miért kérdeznéd?
Az a baj, hogy a legtöbb ember hiába fogadja meg, hogy igy, meg úgy, ha tényleg bajban lesz, egyedül marad, megsajnálod.
És ahogy irták is, nagyon ki fog használni.
A munka pedig még jót is tenne neki, elterelné a gondolatait, barátkozhatna..
A párjával szerintem próbálj beszélni, hogy beszéljen vele, hátha rá hallgat.
Próbáltam már többször is beszélni, de anyám teljesen más világban él. Nincsenek barátai, nem beszél senkivel, kerüli az embereket. Felajánlottam, hogy kifizetem a pszichologust, pszichiátert elzárkózott tőle.
A párja pedig otthagyta a fix bejelentett állását azért, hogy főállásban vasazhasson.
Igen, attól félek, hogy majd nem tudok nemet mondani...
A helyedben nem is hivnám. Kiváncsi lennék, mikor hivna ő.
Meglátogatást is mellőzném.
Bocs, de egy anya nem ilyen 🥺
Elkényelmesedett, a vélt betegsége révén pedig válogatás nélkül szeretné kihasználni azt, akin látja, hogy élősködhet.
Nehéz kérdés. Valószínüleg már nyugdíj közelében jár, a saját anyádtól elfordulni pedig mindig borzalmas dilemma.
Szerintem itt döntened kell, hogy magadat vagy őt helyezed az életedben előbbre.
Ha nem tud önállóan megélni, akármilyen durvának is hangzik, az otthon is egy opció. Nem gondolom, hogy egy vállaltan élősködő embert el kellene tartani, még akkor sem, ha az mondjuk a saját anyád.
A legszomorúbb az egészben, hogy bárhogy döntesz, sz@rul fogod magad érezni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!