Elvált apaként jogosan vagyok "féltékeny" anyámra?

Elvált apa vagyok. A gyermekemtől messze lakok, a szüleimhez közelebb vannak. Kocsi hijján többnyire a szüleim könnyítik meg hogy találkozhassak vele, akkor általában anyámnál töltjük a napot.

Anyum sokszor többet van együtt a gyerekemmel mint én, elviszi magához ha úgy van, programot szervez neki.

Ezzel kapcsolatban csak annyi tüske van bennem hogy egyszer mikor kifejtettem neki a bánatomat azzal kapcsolatban hogy ritkán látom őt, azt találta mondani hogy "ez az én próblémám, nem tud vele mit kezdeni".

Az sem segít hogy sokszor elég aggresszívan beleszól hogy nevelem.

Van hogy ha nem tetszik neki valami amit a gyerekemnek mondtam, ott előtte lebasz, és felülírja azt amit mondtam, kértem a gyerektől.

Jogosan érzem úgy hogy jobban tiszteletben tarthatná hogy én vagyok a gyermek apja, ő "csak" nagyszülő?

Szóval ha tudja hogy keveset van velem kettesben akkor lehetne tekintettel erre?

Legalább kérdezné meg hogy elviheti-e magához, meg ha neveléssel kapcsolatban van meglátása akkor azt véleményként mondja el, ne lebaszás formájában mondja el?

Az a gond hogy ilyen szempontból kivagyok szolgáltatva anyámnak, illetve elég "temperamentumos" jellem...

(Mielőtt írnátok, nem, sajnos a saját kocsi nekem nem opció)

Köszönöm a értelmes, segítőkész hozzászólásokat!