Akit nem az apja nevelt fel mikor, hány évesen és hogyan tudatosodott benne, hogy ilyen csonka vagy apa nélküli családban él és hogy apja nem tölti be a családban a jellegzetes szerepet?

Az én helyzetem relatív mert elváltak a szüleim 6 évig anyámnál laktam majd 2 évig apamal de akkor se volt otthon most nevelő anyámmal.

Mindig tudtam hogy nem olyan jo a kapcsolatom viszont kb 7 éves koromban volt komolyabban bennem elsőnek a téma

Szerintem mindkét szülő azonos szerepet tölt be, mindkettő védelmező, babusgató, játszópajtás, gondoskodó, tisztán és boldogan tartja a gyereket és mindkettő költ rá és kiáll érte, vigasztalja, ha valami bánat éri. Közösen nevelik egyforma elvek szerint(de ha nem, az sem nemfüggő), mindketten szólnak rá, és jóesetben ugyanazért, amit előre közösen megbeszéltek. Illetve mindkettő megtanítja a gyereknek, amit tud, én be tudok kötni villanyt, jó vagyok matekból és főzök, és egyik exem tudott varrni(stoppolni) és ő is mosogatott vagy kerti munkát végzett.

Ezért nem is értem a különböző szerepeket, már nincsenek ilyenek, onnantól, hogy nők is dolgozhatnak bármilyen munkakörben és a férfiak érzékenyebb oldala is teljesen elfogadott lett, nem kell titkolniuk, mint korábban, egyforma értékekkel bírunk, amiket átadhatunk a gyereknek, tiszta gáz különvenni a kettőt.

Az, hogy csonka sose. Ami nincs, nem tud tudatosodni bennem.

Igazából mindig tudtam, hogy általában máshogy mennek a dolgok. Lexartam.

Én is tudom, hogy pàran(idősebb korosztály) elvárják, de 35 alatt nem ez a jellemző. Pont az élet a példa, nézd csak meg melyik nő keres olyan párt, aki háztartást és gyereket akar csak gondozni, szinte senki. Millió dolgozó anyuka van, a bölcsik nem tudnak felvenni minden gyereket, pedig igény lenne rá. Oviba ugyanúgy járnak az apukák is.

Ez a szerepesdi egy elavult dolog, fokozatosan kopik ki, nem tudom máshogy mondani, nincs rá igény. A férfiak elköltöznek, megtanulnak háztartást vezetni, a nők között rengeteg a mérnök, orvos, informatikus:)

Tudom, mert közéjük tartozom, ez a korosztály vagyok, ezt látom magam körül, mindenki mindenhez ért, apuka vigasztal síró gyereket, most a játszóházban is vannak anyukák nélkül kettesben a gyerekükkel, orrot törölnek, pisiltetnek és mondják, hogy “nincs semmi baj, megölelve őket”. Mindenki mindenben kompetens, így nincs, amiből a gyerek kimarad, csak mindenből kevesebb jut neki, mintha ugyanazt két szülő nyújtaná. Persze ez sem feltétlen igaz, én pl 3x annyit vagyok a gyerekemmel, mint a többi szülő, mert passzív bevételből élünk, szinte mindig vele vagyok, délben mindig elhoztam, suliból is.