Mit csinálnál ha öngyilkos lenne a 27 éves lányod?

#4 "A szülöt 18-20 éves korig lehet esetleg hibáztatni, ez után már nem."

Ó, dehogynem. A szülőt egy egész életen át lehet hibáztatni, ha olyan sérüléseket, traumákat okozott, amiket az ember soha nem tud teljesen feldolgozni és egy egész életen át kénytelen viselni ezeknek a terheit, következményeit. Ocsmány egy szülőmosdató bullshit ez, amit ideírtál...

"szülőt egy egész életen át lehet hibáztatni," - a gyerekek hibáztatják a szüleiket, és hosztiznek. A felnőttek rendelkeznek önismeettel, és megoldást keresnek.

27 éves? haha, inkább nyáriszünetben unatkozó 13 éves

#15 Kerestem megoldást, alsóhangon 4000 eurót költöttem eddig pszichológusra, pszichiáterre és gyógyszerekre. Segített. De attól még ugyanúgy az apám a hibás azért, hogy depressziós lettem és szakemberre volt szükségem.

Ezt lehet szépítgetni, meg csűrni-csavarni, mosdatni a rohadék, bántalmazó szülőt, viszont ez nem egy olyan dolog, ami valaha meg fog változni. Ő volt a hibás érte, most is ő a hibás érte és örökre ő is marad a hibás érte. Amíg nem lehet visszautazni az időben és megváltoztatni a múltat, addig ő lesz érte a hibás.

És ez igaz minden szülőmosdató hozzászólóra is, aki tönkretette a gyereke életét és itt próbálja mentegetni a bántalmazó szülőkön keresztül saját magát is.

"Ő volt a hibás érte, most is ő a hibás érte és örökre ő is marad a hibás érte." oké rendben, ezt nem is vitattam, DE! "Kerestem megoldást" - ez a kulcs, az oké hogy a traumákért a szülő felel, de a traumák feldolgozásáért (vagy éppen nem feldolgzásáért) meg "gyerek". Ülök magamban és siránkozom "felnőtt" létemre, vagy felismerem és keresek megoldást. Nem mindegy.

ez kb olyan h a apuanyu megvágott direkt mert fujj szemetek, közepesen vérzik, de nem megyek el beköttetni összevarratni, hanem csak nézem hogy folyik a vér és sajnálkozom hogy de jó lenne végre elvérezni.

szó nincs szülőmosdatásról, de aki ennyi idősen aki 100%ban szülőt hibáztat az ugyanolyan fals, mint a "szülőmosdatók". Te felismerted, vagy a szakemberek felismertették veled a saját szereped a saját életedben, a kérdező (ha elhisszük amit ír) meg nem.

16-os voltam, bocsi a leírást nem olvastam csak a főkérdésre válaszoltam.

A leírásra reagálva biztos nagyon fáj, hogy tulajdon édesanyádhoz nem tudsz fordulni a gondjaiddal, viszont mondod, hogy ő mentális beteg így valamilyen szinten érthető. Mindazonáltal jogod van segítséget kapni. Magyarországon nem a legideálisabbak a feltételek ehhez, de azért érdemes megkeresni egy pszichiátert. Mindannyiunknak szüksége van arra hogy megoszthassuk egymással az örömeinket-bánatainkat. Van még más a környezetedben, akinek tudod jelezni, hogy támogatásra van szükséged?

#18 Ez rohadtul nem ilyen egyszerű, mint ahogy te - és azok, akik ebben soha nem voltak benne - elképzelik. Ti valamiért 100%-on funkcionáló felnőttként képzelitek el a már gyerekként megnyomorított embereket és elvárjátok tőlük, hogy amint betöltötték a 18. életévüket tökéletesen lássák át a helyzetüket, értsék meg, hogy mi zajlik/zajlott velük és körülöttük, majd álljanak is neki a megoldás keresésének és a problémáik megoldásának. Eközben vállalják is magukra az összes felelősséget a megnyomorított lelkiállapotuk miatt, mert ugye onnantól a szülőt nem lehet hibáztatni.

Elárulom, hogy egy normális családban felnőtt, egészséges ember is marhára elveszett tud lenni (egyébként bármelyik életszakaszában, nem csak 18-20 évesként). És egy egészséges lelkivilágú ember sem tudja könnyen megoldani minden problémáját. Egy egészséges ember sem tudja vállalni minden problémájáért a felelősséget, sőt! Nagyon sok problémájáért lehet, hogy valóban nem is ő a hibás!

A ti elképzelésetek és hozzáállásotok az, ami végtelenül fals ebben a témában. Bántalmazott, depressziós emberek felé támasztotok olyan elvárásokat, amiknek még egy egészséges lelkű ember sem tud, vagy csak nehezen tud megfelelni.

Aki itt azt írja nem lehet a szülőt hibáztatni felnőttként de lehet!

Egész életemben fogom hibáztatni őket mert bár gyerekként úgy gondoltam én vagyok a hibás felnőttként ezt már máshogy gondolom.

Engem megerőszakolt a szüleim családi barátjának a fia én elmondtam de nem hittek nekem és továbbra is engedték, hogy a közelemben legyen ezzel szinte a kezére adva így többször meg is tette velem. Megpróbáltam véget vetni az életemnek mert hiába kértem segítséget nem kaptam és ez volt a legnagyobb butaság amit tehettem.

Soha senki de senki ne gondolja azt, hogy az öngyilkosság mindent megold. Kérlek ha ezen gondolkozol ne tedd.