Miért érzem azt, hogy rossz ember vagyok?

#7 ez ugye nem 1 trollkodás? Nem bantasbol írom. De nagyon elszomorodtam amit írtál ha igaz. Soha ne gondolj a halálra. Légy erős. Annyira fiatal vagy. Menj el otthonról. Nem jó h 1 szobába alszol velük. A barátodhoz nem tudsz költözni? Dolgozol? Keresel pénzt? Ha igen albérletbe menj, ha nem nem mehetsz a pasidhoz. Ha nem tudod fizetni teljesen, akkor is össze koltozhetsz pl barátnővel. Lenne külön szobád. És ha megtalálod az igazit vele fogsz lakni. Ne hagyd magad!!!!!

Ha ennyire kilátástalan lenne a helyzetem akkor még a neten is keresnék pasit akivel össze koltoznék, társkereson. Csak menekülj onnan!! Fiatal vagy nagyon

18 evesen erettsegi utan csak hetvegen voltam otthon,hetkoznapokon a paromnal voltam(mar a ferjem)

Volt megjegyzes nekek is,hogy soha nem vagyok otthon .

Azt várták a szuleim,hogy majd dolgozni fogok,es hazaadom a penzt .

Hat nem igy lett,dolgozni kezdtem,de abban a pillanatban el is koltoztem

Minden voltam csak jo nem.ennek mar 14 eve.le se szartam mit mondanak.

Te is menj el minel elobb.felnott no vagy,van sajat eleted mar.

Engem is hasonlóan erős kontroll alatt tartottak a szüleim. Akkor úgy éreztem,ez a normális, hiszen ebben éltem születésem óta. Mindenhez kellett a hozzájárulásuk. Egy bizonyos életkor alatt ez még rendben is van,de ha a gyerek már felnőtt, miért akarnak belefolyni az életébe?

Mikor elkerültem egyetemre,az viszont tényleg egy felszabadulás volt, sokat lazultam, jártam bulizni stb. És még így is a távolból meg akarták mondani, hogy "ne bulizni járj, inkább tanulj, készülj az órákra" stb...

Én is küszködtem a bűntudattal, hogy mi van ha nem úgy élek, ahogy az a szüleimnek tetszik - ez mindenre rátelepedett,de aztán a pszichológus segített rendberakni pár dolgot.

Kérdező,senkinek nem tartozol magyarázattal, egyedül rajtad múlik, hogy boldogulsz, saját magad felelsz az életedért.