Túlzottan szeretek egyedül lenni?
Bizonyos kor után már nem olyan a szülőkkel együtt élni, mint gyerekként. Normális, ha kezd zavaró lenni, felnőttél, megszoktad a kényelmes egyedüllétet. Párjának viszont olyat választ az ember, akivel szívesen megosztja az életét. Ha nem kényszerből mész bele egy kapcsolatba, akkor nem hinném, hogy gond lenne. Ki kell próbálni, milyen együtt lakni a pároddal, ha eljön az ideje. Ha kiderül, hogy nem tudtok egymáshoz alkalmazkodni, akkor vége a kapcsolatnak, mást kell keresni. Nem lehet megúszni kompromisszumok nélkül, de lehet olyat találni, aki mellett nem jelent nehézséget az alkalmazkodás, és nem jár túl sok lemondással.
Fiatalabb korban még könnyebb alkalmazkodni, később egyre nehezebb. Emiatt is nehezebb a szülőkkel, ha öregszenek. Tehát nem érdemes sokat várni, próbálkozni kell.
Itt szerintem nem is kifejezetten az egyedüllét a lényeg, hanem az, hogy az embernek kialakul egy "én házam én váram" gondolkodása.
Kialakul az otthona, a kis territóriuma, amiben szeret maga lenni és nem szereti ha abban mások tartózkodnak. És mivel ott minden az övé, ezért kifejezetten frusztrálja ha mások belepiszkálnak, módosítanak az általa felépített rendbe, rendszerbe.
"Egyszerűen nem tudom visszafogni magam ha egy idő után valaki az agyamra megy"
Akkor nem kell, hogy olyan sokáig maradjon, ami már mind a kettőtöket zavar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!