Semmi erőm segíteni apámnak, hogy vázoljam ezt fel neki?

Klinikai szakpszichológushoz járok már egy jó ideje, aki megállapította, hogy mélydepresszióban szenvedek. Annyira magam alatt vagyok, hogy egész nap csak feküdni van erőm, vagy max 3 órára elindítani egy videojáték élőközvetítést általánosan 8 nézőnek. Viszont már ehhez is eszméletlen erőt kell összeszednem, mert hiába szeretem csinálni, már nem okoz örömöt. Emellett youtube csatornámat például teljesen elhanyagoltam, mert nincs erőm csinálni. Dolgozni meg egyáltalán nem tudok.

Apám szerint depresszió nem létezik, szcientológus és pszichológia/pszichiátria tagadó. Nem akarja, hogy egész nap csak feküdjek és nem hisz abban, hogy a pszichológus majd megjavít, ezért amíg nem találok addig muszáj lennék besegíteni neki egy új startup vállalkozásába. 72 évesen kitalálta, hogy egy haverjával ők lesznek a legjobb travel guide a Kanári szigetekhez és kiköltöznek Októberben Spanyolországban, ahol berobbanhat a vállalkozás. Nekem kéne véletlenszerű Kanári szigetek youtube videókról lelopni az angol szöveget és lefordítani magyarra, majd szinkronoznom kellene őket alámondással és ezek a bemutató videók kerülnének fel a saját oldalukra.

Semmi erőm ehhez, hogy ilyeneket csináljak, hogy végighallgatom a videókat, közben gépelem a szöveget és utána majd lefordítsam és a többi.. Pénzt ezért nem is kapnék az elején, majd ha csak befutnak akkor az lesz a jutalmam, hogy kiköltözhetek a világ legjobb helyére, a Kanári szigetekre apámmal és majd ott felvesznek alkalmazottnak valamikor a jövőben. Mondtam apámnak, hogy depresszióm nem engedi, de természetesen jön a "bezzeg" érvelés, hogy bezzeg élőközvetíteni 3 órákat naponta van erőm, meg hogy nem dolgozom semmit ezért 100%, hogy van erőm és csak megjátszom magam. Bezzeg a videojátékokhoz van kedved, de a világ legjobb cégéhez nincs, valami itt nem kerek neki...

Pedig nem hazudok, sokszor felkelni nincs erőm, a közvetítéseket csak azért csinálom, mert barátaim szeretik nézni és évek óta néznek és "sok" pénzt áldoztak rám ott én meg nem akarom cserbenhagyni őket...