Miért gondolják azt a szülők, hogy a másik fél hangolta ellene a gyereket? Miért csinálnak úgy, mintha nem lehetnének a gyereknek önálló gondolatai?

Apám megcsalta anyámat, hosszú évekig tartott szeretőt. Elég csúnyán bukott le, ami miatt rohadtul haragszok rá, mert az is rossz élményhez köthető, hihetetlen történet, ami csak fokozza az egészet. (pszichológus segített feldolgozni sz egészet). Nagyon haragszok rá, mert nem ezt érdemeltük, mivel nemcsak anyával szúrt ki, hanem velünk is, és akkor még apám családjától is hallgathattui hosszú éveken keresztül, hogy mi félre értjük a dolgokat, és mindenkinek híresztelték, hogy anyám hangolt ellenük, amikor egy rossz szót nem szólt nekünk sose, és apám ezen felül is tett azért, hogy utáljuk. Ránk van kiabálva a gyerek tartás is, pedig azt meg kötelessége volt fizetni.

Ilyeneket csinált, hogy:

- az én cuccaim odaadta a szeretője gyerekének

- szidta anyámat

- az egyik munkatársamra ráhajtott, és amikor kiderült, hogy ő az apám (lanykori nevemből jött rá a munkatársam), akkor megmutatta, hogy miket hazudozott rólunk: hogy anyámra többször hívta a gyámügyet, mert nem takarított, és el akart venni tőle, és hogy anyám ivott a terhességek alatt, és hogy a lányai mindenkivel lefekszenek, stb.

De anyám hangolt ellene.