Fiús anyák! Titeket zavarna ha a menyetek nem főzne?

Anyósom egyszer tett rá valami megjegyzést, hogy nem főzök - valami olyasmit, hogy egy nőnek illene. Nem voltam jelen.

Párom azonnal leállította, konkrétan rászólt. Meg is lepődött, nem lett többet felhozva a dolog.

Engem sem érdekel különösebben a főzés, párom pedig imádja csinálni, és nagyon ügyes benne. Én pontosan követem a receptet, ha valamiért éppen én főzök, ő csak inspirációnak használja - az ételt meg az ízlésünknek megfelelően alakítja.

Nem látom értelmét, hogy csak azért vállaljam be, mert luk van a lábam között. Pláne, ha a másik meg szívesen csinálja.

Nem zavarna, igazàból mi közöm hozzá?

Két fian van, akik úgy vannak nevelve, hogy nem igazán van nöi-férfi munka, ahogy én részt veszek a kerti munkákban, úgy a férjem is a házimunkában. A gyerekek is, mondjuk még kicsik, főzésnél nem tartanak, de a férjem is szokott fözni, nekik is kell majd valamennyit, ez alap manapság szerintem.

Mondjuk, ha tudnám, hogy valaki "undorodik" a nyers alapanyagoktól, azt nem tartanám pszichésen teljesen egészségesnek, de ehhez nem kell, hogy a menyem legyen, lehet a szomszéd is.

Nem azért lesz a életbe sok gondod, mert nem tudsz főzni, ezt biztosra mondom.

Hanem a kognitív torzítások, mozik a fejben előre, a más mit fog gondolni, szólni miatt.

Nincs önértékelésed, ha be fog szólni anyós, és be fog, akkor nem tudsz már az elején határt húzni. Nem volt olyan ember, ak önazonosságra neveljen, a családod, ahonnan jöttél, diszfunkcionális. Így nem lehet élni, majd párt választani és gyereket szűlni.

Keress egy terapeutát.

Én csak szintén nem főző megy vagyok, de nálunk soha nem zavarta anyóst. Viszont férjem egyik nagyanyja nem értette soha, hogy hogy lehet így élni, nála az szokott lenni a fő téma hogy ki mit főzött aznap. De amúgy ő sem cseszegetett ezzel, csak láttam rajta hogy nem érti.

Aztán 8 év után meguntuk a környék összes kajáldáját meg gyerek is lett, úgyhogy már szoktam főzni. Azóta a nagymama is jobban tud velem beszélgetni :D