Szülő ápolása milyen áron?

Ne stresszeld magad előre. Ezek a dolgok sokszor nem ilyen villámcsapás szerűen érkeznek, hanem lépésenként kell megoldani.

Az adott időszakban kell a legmegfelelőbbet megkeresni.

Nekem már nem élnek a szüleim, de nem túl drámai változásokkal kibírtam. (Egy városban lakva, hat órás munkára váltva, ebédet rendelve, házhoz járó gyógytornásszal és kétemberes kórházba menetelekkel, napi két látogatással, férjem segítségével fūrdetéssel)

Szerencsére egyikūk se volt ágyban fekvő, és az elmúlás viszonylag hirtelen jött.

De! Tudom milyen egy demens beteget évekig gondozni (nagymamám), és hogy esetleg olyan leszek, mint ő, az mindennél jobban stresszel. Ezért fogok élő végrendeletet ( living will) írni, hogy a gyerekeim még véletlenül se gondozzanak otthon, ha már nem tudok igazán magamról.

"Szomorú hogy ezek szerint a szülő sok esetben már a saját gyerekére se számíthat. "

De igen, számíthat. Rám pl. abban, hogy nem tátom a számat az örökségért, megyeszékhelyen van egy szép lakása anyámnak, és kb. 15 M megtakarítása, ezt úgy kezelem, hogy számomra tabu, ez a pénz és a lakás lesz majd az ára annak, hogy méltó öregkora legyen egy otthonban, ha eljön az ideje.

Én aggódok emiatt.

A szüleim 58-59 évesek, még dolgoznak de nem egészségesek. Nem tudnám én ápolni egyikőjüket sem. Képtelen lennék az egészségügyben dolgozni, se gyomrom, se lelki erőm nincs hozzá. Én a szaksegítség híve vagyok, ami meg rengeteg pénz, ezért is folyamatosan próbálok megtakarítani ha úgy adódik tudjak mihez nyúlni. Persze azért közben vannak saját céljaim ami az én életemet vinné előre de muszáj ezzel is számolni.

Emellett hallottam és láttam elég sztorit az ápolt szülőkről a családban, a fiatalok erre áldozták a legszebb éveiket és saját magukat és a gyerekeiket is háttérbe kellett szorítaniuk.

Nagymamám is ápolta az anyósát fiatal korában, de közben ő maga is nagyon beteges volt.

Szerencsére még él, de nemrég hirtelen lerobbant és fekvő beteg lett. Anyukám ápolta munka mellett, ápolókat is fizetett, de így is fel akarták jelenteni, hogy nem tudott 24 órában mellette lenni, mert dolgozott. Szerencsére azóta felépült, de anyukámat lelkileg is kicsinálta ez az egész, arról nem is beszélve, hogy ő is beteg. Olyan mintha mindenki abba rokkanna le hogy erején felül ápolja a szüleit és egy ördögi kör alakul ki. Miért ne lehetne hogy valaki megszakítja ezt és vigyáz magára hogy a gyerekei ne éljék át ugyanezt?

Nemrég a másik nagymamám is hirtelen agyvérzés miatt fekvő beteg lett, valószínűleg már így is marad. Neki protekcióval sikerült otthonba helyet foglalni, de anélkül éves várólisták vannak. Nincs is igazából olyan intézmény, ahol fogadnák. Ahova most került ott sem kifejezetten a fekvő betegekre vannak berendezkedve, ismerős nélkül szerintem szóba se álltak volna ilyen súlyos állapotú beteggel.

Érdekes az is, hogy hiába apukám édesanyjáról van szó, ő is az anyukámtól várná el hogy ápolja, csak azért mert nő vagy mert ő nem akarja. Ez is érdekes kérdés szerintem hogy miért kell erre is a nőket kötelezni, ha van kéznél egy...

Anyósomék idősebbek a szüleimnél egy 10 évvel, ők elvárnák az ápolást. Férjem hajlik is erre, mert ezt nevelték belé, hogy élete végéig tartozik nekik, azért hogy felnevelték, holott miattuk jár pszichológushoz, mert annyi traumája van.

Én megmondtam neki, hogy nem fogom ápolni az ő szüleit se, nem is fogok egy fedél alatt élni velük. Viszont ha ő akarja ápolja de ha a családunktól, saját gyerekétől veszi el emiatt az időt annak a következményeivel neki kell számolnia. Sajnos mindennek ára van.

Egyébként anyósomék férjemre bízták alsós gyerekként a nagymama ápolását is, mert ők dolgoztak. Nem hiszem hogy egy gyereknek a nagyi ágytálazását kéne csinálnia. Nagyon nem érzem ezt helyénvalónak.

Ami aggaszt hogy mihez kezdek ha mondjuk többen egyszerre rokkannak le, hogyha nem tudom fizetni. Lehet inkább megyek a börtönbe de nem fogom anyósomékat egy fedél alatt ápolni.

Saját fiamtól se várom el hogy ápoljon. Már elkezdtem gyűjteni 30 évesen a nyugdíjas időszakra, hogy ne kelljen neki. Én azt szeretném hogy éljen boldogan és szabadon, ilyen fájdalmas kötöttségek nélkül. Nem azért hoztam a világra hogy én korlátozzam a fiatal éveiben. Fog még öregen ücsörögni ő is eleget.

Nekem járt úgy családtagom hogy a 30as évei végétől nagyon hosszu ideig ápolta a nagyon idős rokonát

És meg én voltam a rossz hogy 19 éves fiatalkent én nem segítettem mikor külföldön dolgoztam….

A néni 95 évig élt, bár ne tette volna….

A rokonom most egy 46 éves pszichopata és egy nap 316x elmondja hogy ő felaldozta magát