Szülő ápolása milyen áron?

Az én szüleim megmondták, hogy oda kerül a sor meg ne próbáljam őket hazahozni, ők mennek az otthonba. Gyerekeim vannak és felelősségteljes munkám ami teljes embert igényel. Hiába a férjem mindenre egyedül vagyok. Szívem szerint hazahoznám őket ha úgy adódna de a munkámat ha feladom a gyerekekkel éhenhalnánk. Mind a két véglet nagyon nehéz.

Anyósomek eldöntötték, hogy őket ápoljuk mi. Sajnos így is történt. Megmondtam a férjemnek, hogy maradjon velük O otthon, adja fel a munkáját mert 24 órás felügyelet sajnos. Nekem dolgozni kell hogy magamat meg a gyerekeket eltartsam, mert hiába házasság O csak magának dolgozik. Így is tett. Addig tartott az ápolas amíg nem talált nekik otthont. Ápolót nem fizetett mert zsugori. Ezt a bort is rólam akartak lehúzni.

Az én anyukám már akkor is bent akar lakni mikor még nincs rá szüksége. Tehát bent ellátják, de el tud majd menni az onnan nem messzi telekre, bevásárolni, közösségi életet élni stb.

Az a terve, hogy a nyugdíj pillanatától beadja a kérelmet és ha felveszik már megy is. Havi fizetőset nézett. A lakását pedig megtartja, kiadja albérletbe és ezzel egészíti ki a nyugdíját.

Én 29 éves vagyok, de màr huszonéves korom óta betegek a szüleim. Az anyukàmat màr 20évesen segítenem kellett fürdetni, egyedül éltem vele, mindent megcsinàltam, főztem, mostam, takarítottam, dolgozni jàrtam, nagy udvarunk is volt két kerttel. Aztàn amikor màr nem bírtam tovàbb, akkor közös megegyezéssel nővéremmel eladtuk a lakàst. Hitel is volt rajt, ami ki lett fizetve, és a maradék pénzen pedig egy otthonba befizettük. Kegyetlen érzés volt minden. Utàna apukàmról derült ki, hogy daganatos. Vele is végig szenvedtem.

Nekem sajnos az egész fiatalsàgom erről szólt.

Nálunk anyum kb 10 évig ápolta az egyik nagyszülőmet. Neki se volt kedve hozza, hiszen kinek van, de megoldotta mert ad 1 se lehetoseg nem volt otthonba adni, ad2 az állapota miatta valószínűleg negyed ennyi ideig maradt volna életben.

Nálunk szerencsés volt a helyzet, mert egy édesapám is el tudta anyagilag látni a háztartást, illetve mi is dolgozó emberként tesómmal adtunk a közösbe.

Anyum se akarta csinálni, de can az a pont, amikor a szulo előbbre való a saját igényeknél. Nyilván most ő is azt mondja, hogyha ő is hasonló cipőben fog járni, akkor nehogy megtegyük, de mivel láttam, hogy mennyivel boldog volt így papám, valószínűleg minden utasítás ellenére, én is feladnám a karriert és egyéb dolgokat, ha a lehetőségeim megengedik.