Mit szólnátok ha a lányotok külföldön összejönne egy négerrel, és hazaállítana vele?

Ha tetszik neki és boldog vele, akkor mit szólnék? Semmit. Az meg hogy más mit mond senkit nem érdekel.

Mi Ausztria élünk és itt több ilyen pár is akad.

Nekem is van egy néger haverom. Itt magyarba mindenki bámulta kb. Kinn meg tök átlag.

31:

Ami azt illeti egyáltalán nem neked címeztem és nem is igazán értem hogy merült fel, hiszen világos hogy a kérdezőt kérdeztem a szóbanforgó fiatalemberről. Viszont örülök, hogy annyira szívügyednek érzed X csoport védelmét (ami érthető a gyerekeid miatt is), hogy ha valaki kendőzetlenül megosztja a tapasztalait ahhoz sikerül egy ilyen cinikus hozzászólást fűznöd. A dolgok nem feketék vagy fehérek és hogy nekem milyen tapasztalataim vannak és azokból milyen következtetéseket szűrök le az ugyanolyan legitim mint a te véleményed akkor is ha nem tetszik.

Köszönöm az együttérzést, én férfi vagyok és nincs szó engem kihasználó férfiakról. A mondat második fordulatáról annyit, hogy példának okáért a csalás tényállásánál sem azt vizsgálják az eljáró hatóságok, hogy tudni kellett volna választani vagy sem, azt húzták le aki hagyta magát vagy sem hanem egyes feltételek teljesülése után az bűncselekmény az pedig egy ettől független kérdés, hogy a másik fél mennyire volt naiv. Utóbbi körülmény szerintem nem változtat egy adott viselkedés minősítésén, de ha neked ez így oké az is a te dolgod.

Elmesélem a kontextust, az orosz-ukrán háború kitörése után rengeteg menekült érkezett Magyarországra is, akik hosszabb vagy rövidebb ideig itt tartózkodtak. Én és a családom humanitárius megfontolásból önkéntesen segítettünk bő egy éven keresztül, akár közvetítéssel (pl. harmadik fél szállásadónál elintéztük hogy legyen helyük), akár hivatalos ügyintézésben segítségnyújtással, akár más módon nem is ez a lényeg. Nagyrészt afrikaiaknak segítettünk, mert a gyerekes ukrán nők viszonylag hamar segítségre találtak, az afrikai férfiak meg nem és emiatt akár napokig tengtek-lengtek az utcákon a hidegben.

Beszélgettünk mit csináltak előtte, van akiről a mai napig van infom Németországból, Hollandiából tehát mondjuk jó egy-két tucat ember európai tartózkodásának 1-2 évét végignézhettem és nekem lesújtó. Nem lehet mindent a kulturális szakadékra fogni mert pár évet már Ukrajnában éltek előtte, fejlettebb nagyvárosokban. Ott voltak 'egyetemisták', sportolók (nem élvonalbeli csapatoknál). Az volt a benyomásom ezeken az embereken nem lehet segíteni és nem is akarnak semmit csinálni. A szállásadók, vagy akár kedvezményes áron átmeneti lakhatást nyújtó hostelek helyiségeit lelakták, szétcszeszték, nem takarítottak, közösségi együttélés szabályairól azt sem tudták micsoda, több helyen megmondták ha lenne értelme feljelentenék őket károkozásért de hogy ők soha többet nem fogadnak ilyen embereket, ne is keressem őket ilyennel (pedig először nem voltak előítéleteik). Az a morál, lustaság, nihil elképesztő. Életük annyi volt, hogy feküdtek az ágyon. Ha a szállásadó kérte segítsenek, nem értek rá vagy a szájhúzás ment, takarítás maguktól nem ment, állást de facto nem kerestek, és még csak annyi sem ment hogy ja ha már úgysem csinálok semmit de itt vagyok egy 1,5 milliós városban akkor körülnézek, kiélvezem az életet. Aki érdeklődött a helyi egyetemi felvételikről azt is csak a tartózkodási engedély miatt érdekelte, közölte hogy olyan egyetemet mondjak ahol ténylegesen nem kell tanulni. Szóval ez a hozzáállás. És igen az is benne van a történetében, hogy online társkeresőkre meg volt idejük ahol mindenféle lányokat magukat sajnáltatva anyagilag is lehúztak (nem mindegyik, de többen is). Ha meg szóltál, hogy lenne lehetőségük X helyre menni dolgozni vagy besegíteni akkor valami miatt sosem volt jó...

Mondhatnám, hogy nekem mindegy, ez az ő életük, csesszék el, de bennem akkor megfogalmazódott hogy kellenek-e ilyen emberek tömegesen Európába. Nem állítottam, hogy mindenki ilyen aki afrikai. Ha rendben van a szövegértésed akkor világos, hogy kifejezetten az Ukrajnából települőkről beszéltem, mert szerintem az onnan érkezőkkel érdemes elővigyázatosnak lenni azt is kifejtettem miért. Lehet mondani hogy csak 10-20 ember alapján ne általánosítsak, de ha egy relatíve véletlen merítésből (nyilván hiányoznak belőle az átlag feletti gazadasági helyzetben lévők akik egy háború esetén is önállóan mozogtak) csaknem mindenki ilyen akkor tudható hogy statisztikailag valószínű, hogy a tágabb csoport körében is bőven akadnak hasonló emberek.

Persze mindenhol vannak ilyen és olyan emberek is ami a baj és amit nem értem miért nem lehet elfogadni, hogy az arányok egészen eltérőek, aggasztóak lehetnek. Mert az európai ukrán menekültek között is volt naplopó, csaló, opportunista léhűtő? Hogyne lett volna. De mégis azt láttuk, hogy általánosságban a normális életnek nevezett valamit próbáltak produkálni. Ezzel felveszem a kapcsolatot, azzal felveszem a kapcsolatot, ügyintézést, bürokratikus köröket megjárom, utána járok mik a munkavállalásom feltételei, munkát keresek, lakhatást keresek. Az afrikaiaknak ez nem volt evidens, pedig folyékonyan beszéltek angolul, kétnyelvű közegből érkeztek és a lehetőségeket konkrétan az arcukba toltuk. Az átlag ukrán meg max. oroszul beszélt még és nagyon sok egyszerű betanított munkás volt, nem agysebész aztán mégis tudott, akart valamit kezdeni az életével... Számomra aztán semmi nem mutat arra, hogy nagy általánosságban nincs köztünk különbség majd ha úgy látom akkor megváltozik a véleményem. Emiatt vannak fenntartásaim, de ez nem jelenti hogy egyéni szinten automatikusan gondolatban elások valakit mert afrikai. Nyilván aki megfelelően integrálódott az európai társadalomba az azért volt képes rá mert ugyanazokkal kvalitásokkal rendelkezik mint egy átlagos helyi. Számomra ez jelzésértékű. Ha a lányom egy afrikai származású orvossal összejön az nem zavarna, ha egy fentebb említett kaliberű emberrel akkor viszont nyilván nem tilhatom el, de közölném hogy nekem ne hozza a lakásomba. Ha nem akarja hogy beleszóljak akkor nekem meg nem kelljen elviselni.

Amúgy én egyetemista és vagyok, és tavaly a háború kitörése után jöttek hozzánk a háború elől afrikai (a Szaharától délről származó) egyetemisták, akikkel a kolis csoporttársaim szerint voltak magatartási problémák rendesen, nehezen lehetett kijönni velük. Velük ellentétben azokkal a néger hallgatókkal akik nem Ukrajnából jöttek, hanem eredetileg is a mi magyarországi egyetemünkre nyertek felvételt, nem nagyon szokott baj lenni és állítólag tök jó fejek. Szóval 35-ös válaszolóhoz hasonlóan mi is megtapasztaltuk az ukrajnai egyetemeken tanuló afrikaiak színvonalát.

Meg ezek a külföldi hallgatók néha furcsák tudnak lenni. Nálunk az egyetem elején volt egy laoszi lány, aki eljött egy magyar nyelvű képzésre úgy hogy nem tudott se magyarul, se angolul, így kommunikálni sem nagyon lehetett vele. Aztán ahogy telt az idő felszívódott. Ez furcsa volt, mivel ezek az ázsiaiak azért felkészültebben szoktak ide jönni :(