Miért kell így kiakadni azon, hogy szó nélkül mentem el? 20l

Az elmúlt három hétben volt egy nagyon jó barátnőm esküvője, ám az egy hétfői napra esett. Amikor elújságoltam a meghívást anyámnak, rendesen megtiltotta, hogy menjek, mert hétfőre esik, nekem aznap óráim vannak az egyetemen. Meg úgy se menjek, ha az óráim után indulok, mert úgy már minek, hülyeség, meg amúgyis nekem másnap órám van.

Aztán így nem beszéltünk róla. Én végülis a szertartásra nem tudtam elmenni, mert zh-im voltak, de a késő délutáni ünneplésre oda tudtam érni. Én ezt nem említettem anyámnak, mert csak a vita lett volna belőle, full felesleges, amúgy is végül nem tudtam otthonról menni, a koliból mentem, fel se tűnt neki.

Ma meg így megkérdezi, hogy voltunk-e az esküvőn (én, meg a közös barátok). Nekem meg így atfutott a fejemben, hogy vagy spontán beugrott neki, vagy lehet látott valami fb-n megosztott fotón, szóval gondoltam nem tagadom le, hogy ott voltam, szóval mondom igen, elmentem, de csak az óráim után.

Erre nekemállt veszekedni, ilyen passzív-agresszívan hogy én ezt egy szóval nem mondtam neki, teljesen fel volt háborodva, meg mi az, hogy ha ő nem kérdezi, akkor én el se mondom neki.