Miért szálka sokak szemében, ha valaki anyagilag segíti a gyerekét még felnőttként is?

Nem bűn. Amit felhoznak ilyenkor, az két dolog: 1, a gyerek nem dolgozott meg az adott dologért, így nem értékeli, illetve 2, a gyerek elvarja ezeket a dolgokat q szülő meg belerokkan a megteremtesukbe. Nyilván van mindezek ellenkezőjére is sok példa.

Szerintem is irigység. Én is irigylem azokat az ismerőseimet, akiknek szép nagy ingatlanjuk van, mert a szülőktől kaptak. Mi sem kaptunk a férjemmel, 34 voltam, mire tudtunk venni egy kis kétszobást, mondjuk nagyon jó helyen és hitel nélkül, de akkor is. Felújításra már nem igazán volt pénz és idő, mert jött a baba. Most itt vagyunk 2 gyerekkel a 2 szobásban és számolgatjuk, hogy mekkora hitelt kell majd felvenni a házhoz. Miközben ha ez a lakás már eleve meglett volna, simán összespóroltuk volna a szép nagy házra valót. És néha elkap engem is az irigység, hogy "de neki könnyű"... csak aztán veszek egy nagy levegőt és belegondolok, hogy de hát én is szeretnék a gyerekeimnek legalább önrészt adni majd.

Mert farokszagú boomerek,akik a gulyáskommunizmus utolsó sarjai akiknek a tévesen beidegződött eszmék miatt kapafétisük van,és számukra nem ember aki épp nem dolgozik,ha nő akkor épp nem szül.Az ilyeneket minimum úgy megszégenyíteni,hogy megfagy a sör amit épp fognak meccsnézés közben. :)

Senkit nem az zavar, hogy a szülő támogatja a gyerekét, hanem amikor ezek a gyerekek úgy adják elő, mintha ők maguk teremtették volna elő a pénzt a kocsira, házra, stb, miközben munkájuk sem volt soha. Sokszor lehet olvasni 20-21 évesektől olyan kommenteket, hogy milyen gáz, ha valakinek 30 évesen sincs saját háza, autója, miközben neki van, de hát neki is csak azért van, mert valaki más megvette helyette. Magának ő sem tudta volna megvenni, mégis lenéz másokat, lekezelően beszél velük. Na ez az, ami kiveri a biztosítékot minden normális embernél.

Mert őket nem segítették és irigyek.