Miért szálka sokak szemében, ha valaki anyagilag segíti a gyerekét még felnőttként is?
Ahogy láttam, az oldalon ez sokakból heves indulatokat hoz elő.
Például ha kiderül, a szülők segítségével lett valakinek 20-22 évesen saját ingatlan, saját autó. Vagy ha szponzorálták az egyetemi tanulmányokat, az első diploma megszerzéséig nem kellett az adott személynek dolgoznia.
Ez miért ekkora "bűn", hogy emiatt azonnal neki kell esni a másiknak, beleállni, kötözködni?
Szerintem sokkal inkább ez a modell lenne a követendő, nem az, hogy még nem is dolgozol főállásban, de a diákhitel a nyakadon van, az egyetem és a diákmunka között próbálsz egyensúlyt találni, hogy ne is égj ki másodévre teljesen, de ne is halj éhen.
Irigység.
Engem nem támogattak semmivel, a férjemet sem.
Fontosabb volt a cigi, meg az alkohol.
Nem vagyunk irigyek azokra, akiket segítenek a szüleik.
A rossz érzések a szüleink fele irányulnak, mert nem azt érdemeltük volna, hogy a torkukon öblögessél le a jövőnk megalapozását. Nagyon keserves volt mínuszból felépíteni magunkat és fenőttként, munka mellett képezni magunkat, diplomazni.
A gyerekeinket mindenben támogatjuk.
Nagyon szerencsések, akiket lakással, autóval, diplomával indítanak el az életbe.
"Olyanokat is ismerek, ahol egész életükben támogatták a gyerekeiket a szülők, idős korukban mégis magukra maradtak, mert sajnos nem minden fiatal "emlékszik rá", hogy ennek visszafelé is illene működni,"
Bizony!!
Ahogy már sokan leírták, nagyrészt irigység. Szerintem tök normális hogy a szülő megpróbál segíteni a gyerekének. Nekünk anyósom beszállt az önerőbe, az én szüleim pedig adóstársak lettek a hitelünkbe. Óriási segítség volt, nem tudtunk volna lakáshoz jutni enélkül. Mi is támogatjuk őket, most hogy már jobban megy a dolgunk és számíthatnak ránk. Nyilván szomorú hogy ez nem adatik meg mindenkinek, de másra ezért megjegyzést tenni tök indokolatlan. Bennem is volt irigység, amikor egyik egyetemi évfolyamtársam ecsetelte hogy hogyan finanszírozta az orvos apja a külföldi középiskolai éveket, de a legkevésbé sem tehetett róla, hogy nálam nem így volt.
Ugyanakkor van egy jelenség, amit azért meg kell említeni. Vannak, akik nem igazán értékelik amit kaptak, és annyira evidensnek veszik, hogy utána nagy mellénnyel értetlenkednek, hogy másnak miért nem megy ilyen könnyen. Nekem a családomban van ilyen rokon, aki közel negyven éves, egy percet nem dolgozott, de szó szerint, viszont úgy hozta az élet hogy a szüleitől lett egy szép családi ház, és mindig valahogy egy-két évente leesik pár millió hozzájuk (örökség, családi ajándék, családtámogatás, stb). Az alap megélhetést a párja biztosítja és ez megy 15 éve. Nos, kinyílik a bicska a zsebemben, amikor ő elkezd lenézően okoskodni arról általánosságban, hogy egy fiatalnak pontosan hogy kéne elindulnia vagy éppen mekkora barom, aki hitelt venne fel, hát ő is megoldotta (!!!) hitel nélkül az életet... :-D
Kérdező, amikor ilyeneket írsz, akkor Te ezen a Földön élsz? Van fogalmad róla, hány embernek nincs ma Magyarországon 50 milliós bp-i lakása, meg 5-6M Ft-os kocsija és bizony ezek a többségnek igenis extra, luxus kategória? Akkor ha saját maguknak nincs ilyen vagyonuk, akkor selejtek, mert nyilván a gyereküknek se tudják ezt megadni még részben sem?
"Ma egy (normálisabb, élhetőbb) lakás Budapesten kb. 50 milliótól indul, és akkor még nincs berendezve.
Egy autó 6-7 millió forint (pl. egy teljesen alapfelszereltséggel rendelkező kis Hyundai, sima városi autó, semmi luxus/extra)."
Nem láttam a kérdést, de ez a mondás sokszor tényleg így van.
Én magam nem kapok beszólásokat, itt tűnt fel ez a mentalitás, hogy meg kell jegyezni kötelezően, hogy "minden a s__gged alá lett tolva".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!