Miért szálka sokak szemében, ha valaki anyagilag segíti a gyerekét még felnőttként is?

Miért baj, ha a szülő támogatja a gyerekét? Az önmagában nem baj, ha támogatja, de az hogy a gyerek nem dolgozik meg az autóért, lakásért önmagában helytelen.

Nálunk a gyár hemzseg az ilyen hülye gyerekektől. Tudod mi a baj velük? Hogy a szüleik kinyalták a seggüket, és ha a munkahelyen valami nem az ő nézeteik szerint történik, már megy az arrogancia. Számtalanszor ütközöm össze ilyen hülye gyerekekkel, és sok feszültség van belőle, de én a munkámat tisztán végzem el. Sokszor beletaposok a kis lelki világunkba, ami az életükből kimaradt, mert ha rossz jegyet vittek haza még akkor is megveregették a vállukat. Nálunk már számolt le ilyen valaki ezért mert nem jutottunk dűlőre és belátta jobb, ha tovább áll... Így járt.

Köszönöm 6-os:) Igen ennek visszafele is működnie kell, attól lesz család a család.

Kérdezőnek:én azoknál a kérdéseknél veszem észre, amit írsz, ahol még 20-30 évesen otthon van az ember, mert gyűjt és nem akar albérletre pénzt kidobni. Ott jönnek az életképtelen, mama kedvence megjegyzések.

Én 43 vagyok,megvan mindenem,saját ház,autó-motor,hétvégi ház...Apám jött hozzám a múltkor,fiam,itt van 2 millió,belepótolok cseréld le a kocsit vagy költsd amire akarod.Én se vagyok jómódú apám sem gazdag ember,nyugdíjas.Csak soha nem érdekelte a pénz,úgy ahogy engem sem,így nem fogadtam el,de azért jól esett.Tavaly vettem neki egy Suzuki Burgmant,meglepetés volt,nagyon örült neki.Lehet így akarta kompenzálni a dolgot,bár semmi szükség rá..

Szép dolog ha a szülő segíti a gyerekét legyen az 20 vagy 50 éves..Szerintem aki nem így gondolkodik annak kár családot alapítania.

mert irigyek.

34 vagyok.

apam jol kereso orvos pesten. mernökire jartam nemetorszagban es fizette a sulit ott illetve az eletem nagyreszet. a mai napig tamogat, most plane mivel gyesen vagyok a gyerekemmel es minden honapban küld "baba penzt" nekem Pestrol.

Ezt enis igy szeretnem majd az en lanyommal csinalni. Remelem nekem is lesz igy ra lehetosegem.

#5 rátapintott a lényegre: sok van ezek közül, aki nem tud az anyagi támogatáshoz kellő alázattal hozzáállni. Engem ez szokott ebben zavarni, ha ilyennel találkozom. Amúgy elintézem magamban annyival, hogy “jó neki, de nekem ettől semmi sem lesz jobb vagy rosszabb”.

Persze van rengeteg, aki irigykedik, de szerintem azok javarészt semmivel se elégedettek az életükben. Én legalábbis így látom a környezetemben.

"Szép dolog ha a szülő segíti a gyerekét legyen az 20 vagy 50 éves..Szerintem aki nem így gondolkodik annak kár családot alapítania."

Egyetértek!

irigyek

Engem is szokott anyukám támogatni pedig nem kérem (42 vagyok, férjjel, saját lakással, nyaraloval, kocsival, állással, gyerekekkel)

Én is szoktam őt. Nekem is jól esik, neki is. Hol itt a probléma..?

Nekem ez a helyzet csak akkor szálka a szememben, amikor a gyerek részéről átcsap követelőzésbe, amikor a fiatal azt képzeli, neki minden jár, akár úgy is, hogy a szülők meggebednek. Nem tetszik, amikor az ilyen fiatalok nagyképűek, lenézik azokat, akik keményen megdolgoznak a boldogulásukért.

Nem tetszik az a mentalitás sem, hogy egyre többször elhangzik, rossz szülő az, aki nem vesz a gyerekének lakást, vagy nem gyűjti össze legalább az önerőt és minek vállalt akkor gyereket, ha nem tudja felnőtt korában is támogatni. Néha azt érzem, átestünk a ló túloldalára. Ismerek nem egy olyan családot, ahol látom, a szülők kuporgatva élnek, a legolcsóbb, legsilányabb élelmiszert veszik maguknak, csak hogy a gyereküket tömni tudják pénzzel, aki mellesleg sokkal nagyobb lábon él, mint ők.

Olyanokat is ismerek, ahol egész életükben támogatták a gyerekeiket a szülők, idős korukban mégis magukra maradtak, mert sajnos nem minden fiatal "emlékszik rá", hogy ennek visszafelé is illene működni, de sajnos olyat is ismerek, ahol a "könnyen jött, könnyen ment" el alapján a támogatás ellenére kifolyt a pénz a gyerek kezéből, még a lakását is hagyta elárverezni.

Sajnos olyat kevesebbet ismerek, ahol a sok szülői támogatás ellenére is szerény, tisztelettudó tudott maradni a gyerek. A környezetemben azok a fiatalok a normálisabbak, akik szinte mindenükért megdolgoznak.

(Nem, egyáltalán nem vagyok irigy, nekem megvan mindenem, igaz részben örököltem, de a sokszorosára gyarapítottam a vagyonomat és bár nem szorulnak rá, én szoktam inkább támogatni a szüleimet.)