Hogy értessem meg anyámmal, hogy nincs párom, és nem is szeretném ha lenne!?
Sajnos még nem állandó az az állapot, hogy különélek, mert tanulok, így minimum szünetekre hazajövök. Ilyenkor mindig szóbahozza anyám, hogy van-e párom, tuti van, csak titkolom, hozzám haza, és legyen, mert lennie kell, az a normális, ha van, stb, stb.
És elegem van, 15 éves korom óta egyre sűrűbben cseszeget a témával, és már rohadtul elegem van belőle. Lassan hat éve nem fogja fel, hogy engem ez kvára nem érdekel. Ráadásul most a nővére még jobban fellelkesítette anyámat aziránt a téma iránt, hogy érdekes legyen a szerelmi életem. Már itt arról dumálgat a szokásos cseszegetés, hogy hogy lesz az megoldva, ha majd haza szeretném vinni a páromat. Nekem meg ettől feláll a szőr a hátamon. Sokáig azt hittem, hogy én szeretnék ilyesmikről beszélni anyámmal(szerencsére nem léptem meg soha), de rájöttem, hogy ez így is van, vagyis inkább azt szeretném, ha anyám normális lenne, jó lenne a kapcsolatunk, és úgy beszélgetnénk akár ilyesmikről is, de ez marhára nem áll fent.
Na meg maradjunk annyiban, hogy nem láttam anyáméktól normális, egészséges párkapcsolati mintát. Pl nem alszanak együtt amióta ah eszemet tudom, úgy vagyunk, hogy van két hálószoba, egyik apámé, a másikban én meg anyám, csak hogy a legszembetűnőbb részt mondjam.
Ahogy idősebb lettem, onnan, hogy nem szeretnék kapcsolatot, odáig jutottam, hogy rettegtem attól, hogy párkapcsolatom legyen,mert mi van, ha az lesz, mint anyáméknál. Szabályosan hányingerem van, ha arra gondolok, hogy én meg egy másik ember olyan intim helyzetekbe kerülünk, mint ami egy párkapcsolatban megtörténik. Ezzel párhuzamosan egyre jobban zavar, hogy nem volt még semmi, egy csók sem. Meg azt hiszem hajlamos vagyok a kapcsolatfüggőségbe, már abból kiindulva, hogy milyen dinamikával működnek a baráti kapcsolataim. És az egyéb problémáimat még nem is említettem, ami ettől nagyjából független.
Semmi szükségem arra, hogy ilyen mentális állapotban párkapcsolatot kezdjek.
válasza: válasza: válasza:Nehéz úgy, hogy láthatóan borzasztóan éretlen a személyiséged: anyádékra mutogatsz, hogy rossz minta meg minden, holott rengeteg ember lát ilyet otthon, ráadásul Te már tudatosítottad magadban az egészet, vagyis túl tudnál lépni, tiszta lappal kezdeni. Meg tök érthető, hogy nem normális állapot, hogy valaki ne vágyjon erre, ha egyébként a szexualitásra meg lenne az igény.
Talán ha egy szakemberrel rendbe tennéd magad, akkor hitelesebb lenne, amit anyádnak mondasz.
válasza: válasza: válasza:
válasza:Az anyámmal egy ágyban kellett aludnom 16 éves koromig. Apu meg külön, mert nem szerette jah és horkolt is.
Olyan férjem van, és úgy imádjuk egymást, hogy nincs ennél szebb a világon. Ne írd le se magad, se mást. 2 fiúnk van, imádjuk őket is. Családban tabu nincs, bármit kérhetnek, kérdezhetnek.
Kívánom legyen szép életed vagy egyedúl, vagy mással, vagy családdal, vagy bárhogy ahogy szeretnéd, de ne felejtsd el, hogy a legszebb dolog ha pl.20 év házasság után is úgy érzed ő ami az egyik legszebb dolog az életedben.
válasza:Szólj rá anyádra (lehet azt határozottan, de udvariasan, pl. "Anyu, ez az én magánügyem és nem szeretnék veled erről beszélgetni."), ha nem hagyja abba, akkor meg lépj le.
Osztom, amit előttem írtak, hogy pszichológus kellene neked. Jó, felismerted, hogy a szüleid elrontották, de az az ő életük, nem a tiéd. Lehet rájuk haragudni, de állandóan visszafelé nem jó mutogatni, mert nem haladsz előre. Felnőttként már saját magadért te vagy felelős, nem ők. Kicsit próbáld úgy nézni őket, hogy sajnálod őket, hogy erre pazarolták az idejük, életük, és akkor meg tudsz majd bocsájtani idővel. És te nem vagy az anyád, egy másik ember vagy, csinálhatod teljesen másképp. Fejlődni kell. Dolgozd fel, panaszkodd el valakinek, püfölj el egy párnát, amibe beleképzeled őket, vagy írj egy memoárt vagy fuss és hagyd magad mögött a gyerekkorod. Ami tetszik. De ne forogj folyton ekörül és anyáddal is húzd meg a határokat. Ha másképp nem megy, kicsit (vagy nagyon) lépj le, aztán vagy észhez tér vagy nem, az már az ő döntése lesz az ő belátási képessége szerint, a tiéd az legyen, hogy nem hagyod magad bántani.
válasza:Az hogy nem alszanak együtt, miért nem számít egészségesnek?
Amint lehetőség lessz rá, én se fogok egy szobában aludni a párommal. Nincs annál kapcsolatrombolóbb, mikor az egyik fél folyamatosan alig tud elaludni, kilvatlan, és jóformán SOSEM tud pihenni. A Szovjetunióban konkrétan kedvelt kínzási módszernek számított az alvásmegvonás...
Egyrészt neked kellene egy pszichológus, mert szemmel láthatóan akarsz te kapcsolatot, csak mélységesen félsz tőle.
Anyádon viszont a pszichológus se segít, ha nem képes felfogni a "nem" szót (bármivel kapcsolatban). Egy átlag 5 évesnek már általában megy.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!