Anyám nem partner abban, hogy helyrehozzuk a kapcsolatot, mit tegyek?
Eljutottam arra a szintre, hogy meg kell húznom a határaimat és ez nem szép szó de feltételekhez kötni az anyámmal való kapcsolattartást. Ő ebben abszolút nem partner, de még annyit sem tesz, hogy megpróbálja megérteni, hogy mennyit árt nekem. Szerinte jogos minden. Mert ha én ilyen ronda és dagadt vagyok akkor azt ki kell mondani mert igaz. Vagy szerinte nekem kell még úgy is hogy elköltöztem boltba járnom amit nem fizet ki meg takarítanom nála, pedig jó egészségnek örvend és sok a szabadideje, tehát nem is az hogy beteg és segítségre van szüksége. Vagy mondjuk én nem szeretek fölöslegesen beszélni de elvárja hogy mindennap neki írogassam hogy mikor mit csinálok. Ebben már kénytelen volt változtatni de azért ha pár napig nem jelentkezem már megy a siránkozás hogy én eltűntem. Ja és mindenkinek kibeszél de jót nem mond csak rosszat.
A lényeg hogy ezeket megmondtam neki hogy változtasson vagy nem fogunk beszélni. Ő azt választotta hogy inkább nem beszélünk. Adtam időt mindkettőnknek hogy átgondoljuk és én továbbra is azon vagyok hogy ezeken muszáj változtatnia, nincs kompromisszum hogy pl kicsit szidhat hogy kövér vagyok.
De nem értem, elvileg minden anya jót akar a gyerekének és ha azt látja hogy elveszítheti akkor küzdenie kéne érte, hiszen a gyereke a legfontosabb neki. Apámmal is volt egy ilyen beszélgetésem és ő egyből bocsánatot kért és elmondta az ő álláspontját, nem akart elveszíteni. Nem értem, anyám miért ilyen. Apám amúgy nem ilyeneket csinált hanem kevésbé durvákat.
Őszintén én azt szeretném, ha normális kapcsolatunk lenne, ha nem bántana, ha akkor írhatnék neki amikor tényleg mondanivalóm van, ha nem akarna hasznot húzni belőlem. Haza szeretnék járni mondjuk havi egyszer úgy hogy nem kínos. De ő ezt nem akarja mert így már nem tehet meg amit akar.
Van bármi megoldás?
válasza:Kérdező!
Anyád mérgező.
Teljesen érthető az érzelmi igényed anyáddal kapcsolatban. A pszichológus azért mondta, hogy beszélj vele, mert:
1. Ez a felnőtt megoldás.
2. Tisztázni kell, hogy a helyzet milyen, menthető-e. (Kiderült, hogy jelenleg(!) nem.)
Azonban a fentebb írtakkal összhangban ezt a célodat fel kell adnod (nem fogom kiírni, hogy engedd el, mert erre a kifejezésre ugrok én is XD). Nem szabad ezzel a céllal foglalkoznod. Egyszer talán majd anyáddal is rendbe jön a kapcsolat, de ezt remélni sem érdemes, mert minek. Anyád vagy nem képes vagy még nem akarja belátni, hogy hibázott.
Apáddal ápold a kapcsolatot. Ha másképpen nem megy, akkor az anyáddal közös kecón kívül.
Igen ezt az igényemet nehéz elengedni. Én sem gondolkozom tisztán ebben az ügyben. Még nem megy.
Az is bánt hogy tervezünk babát de így nem lehet a nagymamája. A tesóm gyerekeivel jóban van. Az én gyerekeimnek meg nem lesz itt. Anyós másik városban lakik. Nem azért hogy lepasszoljam vagy ilyenek, szimplán jó a gyereknek ha van egy nagymamája akivel sok időt tölt együtt.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kérdező:
Aki téged utál, még lehet jó nagymama. Azonban szinte bizonyosan rontaná a hiteledet (ld. #14), és ez a gyerekben rossz érzést keltene.
Az én apai nagyanyám sütött-főzött, mesélt, de időként beszólogatott anyámra, amire nem tudtam mit mondani, de rosszul esett. Egyszer "zártam össze" őket másfél órára, hogy békülnének már ki. Egy nagy veszekedés lett a vége, anyám meg fogyott 15 kilót utána. Na neeeem!
Azt csak 25 évvel később mondtam el anyámnak, hogy nagyanyám olyan havi/heti rendszerességgel mondta nekem, hogy "hibás" (azaz hülye) vagyok. Anyám azt mondta, hogy ha ezt tudta volna, sose visz engem oda többet. Nem véletlen az, hogy egy idő után már csak sátoros ünnepekkor nyitottuk rá az ajtót nagyanyánkra.
Egy ismerősöm olyan 4-5 éve mondta azt a szüleinek azok egy nála (nem náluk) történt veszekedése után, azok válása után nem 5 évvel, hogy elege van belőlük. Azóta 0 kapcsolat van velük.
Másik ismerősöm, hívta a gyerekét, hogy menjenek el az ismerős szerint is nehezen elvielhető nagymamát meglátogatni, mire az unoka: Miért? A múlt hónapban voltam már. ... És a kollégám szemernyit sem neheztelt.
Ha valaki káros rád, és ez a valaki elvileg belátóképességgel rendelkezik, és mégsem akar változni, akkor azt le kell selejtezni. A gyerek majd ad neked annyi kihívást, hogy emellé nem kell a debil anyád is.
válasza:Sajnos az az elvárás, amit twnulunk, hallunk, hogy az anyai szeretet határtalan, stb. Sajnos nem mondenkire igaz. Az én anyám se szeret már, érzem, erezteti, tudom. Különösebb okot nem adtam rá, de (most nem megyek bele miért), de mentálisan nagyon nincs rendben. Remenykedem, mert úgy érzem, tönkreteszi az életem egy részét emiatt, és az ember tehetetlen, mert egy normalis kapcsolathoz két ember kell, es ha az egyik nem partner, te akármennyire is megfeszülhetsz, megette a fene az egészet, ha nem képes a saját hibáin, egóján felülemelkedni.
Megbocsátani se olyan, hogy egyik napról a másikra ez megtörténhet, elrhet, hogy egész életen át ez nem megy. Nekem pl. nem. Esélyt milliószor adtam, de ettől egyre Jobban sérültem, tönkretett, reménytelen. Feldolgozni próbálok, ami kemény dolog.
Ezz csak azért meseltem el, hohy bem vagy egyedül és átérzem a fajdalmad. Sok lelkierőt kívánok neked, mert kell hozzá. Viszont ahogy mások is mondják, valtozni nem fog sőt, a korral egyre rosszabb lesz. Szomorú, de nekem ez a tapasztalatom.
Minimalizálni kell a kapcsolatot és a felszínesség ha képes vagy rá, működhet (tesómnalál ez elég jól bevált).
Ezek nehéz témák sajnos. Próbáld/próbáljuk élni a saját életünket, és függetleníteni magunkat az ilyen mérgező emberektől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!