Anyám nem partner abban, hogy helyrehozzuk a kapcsolatot, mit tegyek?

Eljutottam arra a szintre, hogy meg kell húznom a határaimat és ez nem szép szó de feltételekhez kötni az anyámmal való kapcsolattartást. Ő ebben abszolút nem partner, de még annyit sem tesz, hogy megpróbálja megérteni, hogy mennyit árt nekem. Szerinte jogos minden. Mert ha én ilyen ronda és dagadt vagyok akkor azt ki kell mondani mert igaz. Vagy szerinte nekem kell még úgy is hogy elköltöztem boltba járnom amit nem fizet ki meg takarítanom nála, pedig jó egészségnek örvend és sok a szabadideje, tehát nem is az hogy beteg és segítségre van szüksége. Vagy mondjuk én nem szeretek fölöslegesen beszélni de elvárja hogy mindennap neki írogassam hogy mikor mit csinálok. Ebben már kénytelen volt változtatni de azért ha pár napig nem jelentkezem már megy a siránkozás hogy én eltűntem. Ja és mindenkinek kibeszél de jót nem mond csak rosszat.

A lényeg hogy ezeket megmondtam neki hogy változtasson vagy nem fogunk beszélni. Ő azt választotta hogy inkább nem beszélünk. Adtam időt mindkettőnknek hogy átgondoljuk és én továbbra is azon vagyok hogy ezeken muszáj változtatnia, nincs kompromisszum hogy pl kicsit szidhat hogy kövér vagyok.

De nem értem, elvileg minden anya jót akar a gyerekének és ha azt látja hogy elveszítheti akkor küzdenie kéne érte, hiszen a gyereke a legfontosabb neki. Apámmal is volt egy ilyen beszélgetésem és ő egyből bocsánatot kért és elmondta az ő álláspontját, nem akart elveszíteni. Nem értem, anyám miért ilyen. Apám amúgy nem ilyeneket csinált hanem kevésbé durvákat.

Őszintén én azt szeretném, ha normális kapcsolatunk lenne, ha nem bántana, ha akkor írhatnék neki amikor tényleg mondanivalóm van, ha nem akarna hasznot húzni belőlem. Haza szeretnék járni mondjuk havi egyszer úgy hogy nem kínos. De ő ezt nem akarja mert így már nem tehet meg amit akar.

Van bármi megoldás?