Hogy segitsek anyun, hogy közben tudjam a saját életem is élni?

Elköltöztem hasonló helyzetben, és haza sem nézek.

Nem az én dolgom egy sértődős felnőtt hisztijébe beleállni, mert akkor sohasem lenne nyugtom - de neked ez nem megy, a barátnődnek meg ha van egy csepp esze, minél gyorsabban lelép, mert NEKTEK KETTESBEN sohasem lesz közös életetek.

Nekem meg muszáj megvenni, mert akkor hisztizik - igen, ismerős, amúgy.

Van egy szó, csodákra képes: NEM.

Én lelkifurdalás nélkül közöltem, hogy bocs, ez nem az én problémám, és míg követelőzöl mint egy dedós, holott dolgozó ember vagy, nem beszélünk.

Azt hitte, csak viccelek - hát, pechje volt. Nekem fontosabb a jövőm és a barátom mint a hisztis szüleim.

Ne haragudj, kérdező, de azzal szúrtad el, hogy nem mondtál már az elején nemet. Tudod, mi finanszírozná a flancolását meg a bagóját, kit érdekel, hogy hisztizik....?

Nyilván értem, az anyád és ezért érzelmileg függsz tőle, nem is azt mondom, hogy hagyd sorsára, de azért ilyen szinten illett volna már leválni és határokat szabni.

aranyos fiu vagy...talan tul aranyos.

ideje lenne a sarkadra allni. donthetsz...ramesz es majd 60 evesen obegatsz ha anyad meghalt hogy de hulye voltal...itt alsz feleseg nelkul csalad nelkul penz nelkul...vagy hagyod a hisztis oreg anyokat (aki szegyelje magat hogy a sajat gyerekevel ezt muveli) en ilyentol nagyon megharagszom. attol meg hogy o eletkeptelen nem kell teged is lehuzni!!!!

szedd ossze magad konyorgom.

talan pont ez kell neki is.

egy pofon az elettol hogy ossze szedje magat mert te mesz a sajat utadra

Anyádnak valószínűleg nem volt olyan rossz sorsa apád mellett, ha nem lépett le tőle. Az meg, hogy 21 éve nem tudja ezen túltenni magát, nevetséges.

A barátnődnek legyél hálás, amiért három éve tűri ezt, én tudod mikor, vártam volna ennyit.

Választanod kell kettejük között, de sürgősen.

Anyád egy érzelmi manipulátor és csak magadat okolhatod, ha benne maradsz ebben.

Mintha a férjem anyjáról olvasnék. Pontosan ugyanez, még a bagó is stimmel. Nehez gyerekkora volt, bántalmazták, férjem sajnálja, mert "traumatizált". Már sikítófrászt kapok ettől a szótól, hogy minden hülyeségére ez a magyarázat.

A férjem elköltözött tőle, mikor megismerkedtünk, akkor volt egy intergalaktikus hiszti. Elvett feleségül, akkor egy másik. De nincs mit tenni, a férjem saját eletet akart, az anyja meg semmiféle megoldást nem fogad el, csak azt az egyet, hogy a férjem váljon el és költözzön vissza hozzá. Úgy, hogy 2 gyerekünk is van már. A bagót nem hajlandó abbahagyni, kaján se hajlando spórolni, mert "ő egész életében csak lemondott mindentől, öregkorában hadd jusson már neki is valami". Pénze persze nincs, minket pumpol. Illetve a férjemet, velem nincs kapcsolata, a gyerekeket leszarja. Tele a ház szeméttel, mert mániás gyűjtögető lett, a férjem régi szobájába konkrétan nem lehet bemenni. A spajzba se. Ki tudja, mi minden rohad a befőttesüveg-, tojástartó- es műanyagpalack-hegyek mögött. Folyamatos a lelki terror. A ferjem látogatja néha, telefont nem mindig veszi fel, irasban szokott neki hosszabban válaszolni. Nagyon szar helyzet. Pszichiátert elutasítja. A férjem próbálta gyámság alá helyeztetni, de a dokinál normálisan viselkedik.

Ahogy a 8-as írja, itt neked van szükséged segítségre, hogy megértsd, te nem vagy felelős anyád életéért. Ő meghozta a saját döntéseit, ez az ő felelőssége, hogy ilyenné alakította az életét idős korára.

A megoldás egyenként nyilván nem fog tetszeni, nem is igen fogod meglépni, de annyi lehetőséged van, hogy elköltözöl tőle. Az anyagiakat oldja meg maga, adja el az otthonát és költözzön kisebbe vagy valami, max. utalj neki havi 25 ezret, ha belefér, de ha nem léped meg ezt most, a csajod otthagy előbb-utóbb és még 50 évesen is otthon találod magad.