Van itt olyan, aki csúnyán összeveszett a szüleivel, nem beszéltek egy ideig, majd tudták rendezni a kapcsolatot?

Én alapból nem vagoyk haragtartó, igaz ezt sokan ki is használták már.

Én 20 éves koromban elszöktem otthonról, mert a szüleim folyamatosan megvertek banàlis dolgok miatt (pl. hogy túl erős rózsaszínre festettem a körmöm, vagy csak úgy, ha bármilyen formában hangot adtam a véleményemnek és az nem egyezett az övékkel. Az egyből feleselésnek számított, amiért verés járt), rám erőltették az akaratukat még abban is, hogy hova menjek dolgozni( egyetemre el sem engedtek volna, mert messze volt, bentlakásban kellett volna lakjak és féltek, hogy ezt meg azt csinálnék a hátuk mögött és nem felügyelhetik minden tettemet), folyamatosan azt hallgattam, hogy nem vagyok jó semmire, nem engedték, hogy együtt legyek a párommal, mert nem egyezett a vallásunk, szóval a páromhoz költöztem, akinek elváltak a szülei és az édesapjával élt. Utánam jöttek, haza akartak vinni, veszekedtünk vagy két hétig, aztán anyum egy nap felhívott, hogy nem értenek egyet a döntésemmel, de megbocsájtanak és így is támogatnak. Ennek több, mint három éve, azóta a párommal házasok vagyunk és nemsokára megszületik az első babánk. A szüleimmel elég jó most a kapcsolatom, támogatnak mindenben azóta és segítenek, amiben csak tudnak. Persze azt még mindíg nem értik, hogy miért szöktem el annó, nem látják magukat hibásnak, szerintük jó életem volt mellettük és azt sem fogadták el, hogy a vallásukat is feladtam, reménykednek, hogy a férjem is felveszi az ő vallásukat, mióta várandós vagyok, azóta pedig folyamatosan azt hallgatom, hogy a gyereket is abba a vallásba kell neveljük. Anyumnak másfél éve volt egy daganata, azóta is azt hallgatom, hogy miattam alakult ki, vagyis a stressz miatt, amit a szökésemmel okoztam, és sokat emlegeti, hogy mekkora trauma volt neki és bele is bolondulhatott volna, persze leginkább azért volt akkora trauma, mert szégyellte a vallásbeli meg a falubeli emberek előtt, hogy leléptem otthonról. Mindegy, megtanultam elengedni a fülem mellett ezeket a dolgokat, elfogadtam, hogy soha nem fogják megérteni, hogy miben hibáztak.