Van olyan személy a múltatokból, akivel megromlott a viszonyotok, de nagyon hiányzik nektek? Viszont valami gátol benne titeket, hogy felvegyétek vele ismét a kapcsolatot?

Van.

Egykori legjobb lány barátom.

10 éve ismertem meg, kicsit talán több is volt, mint barátság. Aztán miután az exeével szakított az akkori barátnője, "ha ló nincs, jó a szamár is" alapon "visszafogadta" ezt a lányt, persze komoly korlátozásokkal és tiltásokkal. Egy idő után már a lány azt mondta, hogy egynél több férfi nem fér bele az életébe, még barátként, ismerősként sem. Aztán a srác 2 évre rá dobta, közben kiderült, hogy részéről ez távolról sem volt szerelem, a lány erre úgy ánblokk gyűlölni kezdte a férfiakat, mert ugye tudjuk, hogy "mind ugyanolyan", így aztán végleg megszakadt vele a kapcsolat.

Legalábbis egy jó ideig. Mert fél éve Fb-n megtaláltuk egymást. Ismét egész jó barátok lettünk, ameddig el nem kezdett mocskos dolgokkal megvádolni. Ő ugyanis két külön történetet egybemosott. Votl ugyanis, hogy exemmel egy ideig, ameddig mindketten függetlenek voltunk, pár hónapig amolyan barátság extrákkal kapcsolatban voltunk. Erről meséltem neki. Aztán később meg bepróbálkozott nálam egy egyetemista lány (most vagyok 40), amiből végül nem lett semmi. Na, ez a lány "barát" ezt a kettőt összekapcsolta, és folyamatosan azzal b...tatott, hogy én milyen ember vagyok, hogy állandóan tinikkel akarok laza kapcsolatot. És hogy akkor most vagy korombeliekkel "kalandozzak", vagy rendes kapcsolatra gyúrjak. (Zárójel: összesen egy lazább kapcsolatom volt, az is az exszel. Egyébként mindig komoly kapcsolatra hajtok.) Hiába mondtam neki, hogy nincs úgy, ahogy gondolja, amikor már heteken át ez volt a téma, megelégeltem, piszkosul kiosztottam, és végleg befejeztem vele.

F 40

Van vele kaocsolatom, csak tartom a 3 lépés távolságot mert 2 arca van.(ilyen van olyan is akivel jártam, olyanok is akik barátok).

Nem egyszer ártottak nekem, de vagy olyan a másik arcuk, vagy szándékkal, ezért kell a megfelelő távolság, viszont amikor a rendes arcukat veszik fel, azt szeretem bennük és megesik, hogy szükségem is van arra.

Pelda:

Van olyan barátnőm, aki bajban maxinálisan mellettem áll, rengeteget segít, kitart lehet még öregen is bejárna hozzám a kórházba is, oda vissza segitjuk egymást, viszont minden aktuális barátomra nyomulna..

A volt barátom is hasonló

Megtesz értem minden ma is, csillagokat lehoz, van kémia, de vele élni pl már lehetetlen.

Apukám és a gyermekkori legjobb barátom.

Igazából csak az az ember hiányzik, akinek őket szerettem volna látni. De tudom, hogy hiába keresném meg őket, csak csalódnék. Ugyanolyanok lennének velem, ugyanúgy viselkednének, mint ami miatt kizártam őket az életemből. Igazából csak a szerepük hiányzik az életemből. Egy szerető apakarakter és valaki akivel sok hülyeséget éltünk meg együtt és bármiről tudtunk beszélni. Nos a végére ők egyáltalán nem ilyenek voltak. Ez a kép róluk az én fejemben létezik csak, nem a valóság.

Van, de a stílusomból adódóan még lesz is:

A, Volt egy munkatársnőm, aki elkezdett emberileg közeledni felém, de lezártam az irányába. Majd egy szakmai dolog miatt összevesztünk, amit idővel ugyan megbeszéltünk, de nem változtam az irányába, maradt a lezárás. Elment a munkahelyről, nem tartjuk a kapcsolatot;

B, Korábban egy képzésen megismertem egy nőt, aki megtetszett, de nem foglalkoztam vele (közös gyakszik voltak, amin először együtt voltunk, de eltávolodtam tőle is, amit ő sem értett). Majd a suli vége közeledtével beszéltem vele. Néha írunk egymásnak, de folyamatos kapcsolattartás nincs köztünk. (F40)

Van két gimis jóbarátom, akikkel még a mai napig álmodok. Mindkettővel összevesztem az egyetemi éveim alatt, azon, hogy szerintem sokkal többet tettem abba, hogy megmaradjon a barátság, és inkább csak nekem volt fontos - legalább is akkor úgy éreztem.

Egyikükkel esélytelen a dolog, neki tényleg nem jelentettem semmit, a másikra viszont most írtam rá nem rég, hogy ha ő is benne van, találkozzunk újra, beszéljük meg a dolgokat, és visszaírt, hogy én is hiányzom neki, szeretne találkozni és beszélgetni.

Illetve egyik exem még ilyen, komoly kapcsolat volt, együtt éltünk két évet, és csúnyán váltunk el sajnos (nem volt harmadik fél), de emberileg nagyon szeretem. Felé még nem tudtam nyitni, még most is fáj a dolog, pedig már másfél év eltelt, de biztos vagyok benne, hogy ha laülepszik, akkor utána barátként az életem része lesz.

Nyitott vagyok ismerkedésre, és újraismerkedésre, ugyanakkor inkább introvertáltabb alkat, 40-es férfi.

Innen régen megismerkedtem egy palóc lánnyal, nyitott volnék rá megint. Ő most lehet olyan 31-32 éves, asszem. Már egyedül élek, sőt, már közelebb a Felvidékhez, mint korábban.

Persze a múltamban vannak olyan szereplők is, akikkel ma már nem ismerkednék újra, nem haragból, hanem mert esetleg komplikációt okozna felbolygatni a régi kapcsolatot.

Eszembe jutott ovis koromból a barátom. Zavaros votl vele kapcsolatban a viszonyom oviból suliba átmenet. Én sejtem miért, de ez eléggé privát jellegű, itt nem fejtem ki. Bizonyos okokból nem mertem keresni őt, hiába hívott engem elsős korunkban. Ugyanis egy iskolába kerültünk 7 évesen, ott öszefutottunk olykor a folyosón.

Aztán már nem is nagyon köszöntünk egymásra.

Fura mód véletlenszerűen tanfolyamtársak lettünk 20 évesen. Semleges volt felém, sőt, hagyta, a haverjai (akik számomra idegenek voltak), szivassanak engem. És ekkor spontán együtt gyalogoltunk az egyik tanítási nap végén. De csak sétáltunk egymás mellett, nem tudtunk semmiről sem beszélgetni.

Óvodában imádtam őt, a barátomnak éreztem. Fura és zavaros az egész, hogy vált ilyen közönyössé irányomba. Megértem, talán neheztelt, mert 7 éves korunkban féltem találkozni vele -mondom, az okát ide nem írom le, nem őmiatta féltem, hanem közvetett módon, másvalaki okán-, de részemről nem volt szándékos, én mindig is közel éreztem őt magamhoz.

Én továbbra is találkoznék vele, de az évek során kiderült, hogy ez nem működik már, esélyesen. Sajnos. Pedig rajongtam érte. Nem tudom, miért van a szívemben annyira. Talán reinkarnációs eset, ki tudja...

Én kb.mindenkivel szivesen beszelgetnek akikkel régebb jóba voltam.

Barmikor fudom folytatni ahol abbahagytuk mert a jó baratok ilyenek sztem.

A gyerekkori baratnommel is amikor talizunk ugyanugy folytatjuk mint előtte.

Ha van idő, kedv, nekem kb.ilyen örök barataim vannak 😊

Itt is ismerkedtem vkivel vele is beszelek majd lehet, kíváncsi vagyok hogy van,

Az egyedüli kérdés hogy ö ugyanugy all e hozzám