Szerintetek ez jogos?

Nem tudom, nem akarok ítélkezni, de az "intézet" szó kiszúrta a szemem. Gondolom nem véletlenül jàrtàl intézetbe, ugye? Ezt most minden rossz indulat nélkül írom. Ha úgymond gond van a magatartàsoddal, akkor érthető, hogy azt vàrjàk, szàmolj be, mert sajnos nem bíznak meg benned. Nem elég szàmukra, hogy mondjuk telefonon felhívnak, hanem személyesen akarnak làtni, hogy nem erre arra lógsz "érdekes" arcokkal, vagy valami olyat csinàlsz épp, amit nem kellene, hanem minden oké. Szerintem ezen el kellene gondolkoznod, hogy Te mit gondolsz, mi az, ami miatt ebnyire nincs bizalmuk feléd? Ezen kellene dolgoznod, hogy meg lehessen bízni benned, és ne kelljen aggódni ennyire, hogy mi lehet veled. Amúgy igen, 16 évesen màr szabadabban szoktàk engedni a gyerekeket, de hidd el nekem, hogy még nagyon, de nagyon gyerekek vagytok ennyi idősen és tapasztalatlanok. Nagyon sok olyan történhet, ami meggondolatlansàgból katasztrófához vezet :) Egyébként a szüleidé elsősorban a felelősség, hogy ne történjen semmi bajod. Gondolj bele, ha a sajàt gyereked lennél :) :)

Még az előző vagyok. Én is ennyi idősen, mint bàrki màs, minél idősebbnek akartam tűnni, meg önàllóbb lenni. Nem tetszett nekem sem, ha meg akartàk mondani, mit csinàljak. De ez egy "természetes dolog". Ezen minden ember àtesik ennyi idősen. Sokszor azt gondoltam sok mindent ennyi idős fejjel, hogy én ezért vagy azért nem csesztem volna le magam, vagy igazsàgtalan volt, ha kikaptam. De idősebben ma màr tudom, hogy anyunak igaza volt, mikor kiakadt, mert aggódott értem. Nemis értettem utólag, hogy mertem dolgokat megtenni. Hidd el, jót akarnak ők. Ha el akarsz menni valahova, mondd el nekik.

Ha kolis vagy, felesleges naponta többször hazamenni. Döntsd el, hogy hol laksz, és élj aszerint.

11 vagyok. Én azt gondolom, hogy mégiscsak van valami, ami miatt ennyire nem bíznak benned. Azt nem írtad, hogy esetleg ezen gondolkoztàl e, hogy ràszolgàltál e egy kicsit is erre. Most tedd félre az egódat, mert nem arról van szó, hogy Te mit ismersz el túlzàsnak, vagy mit nem. Azt sem írtad, mennyire laksz veszélyes környéken. A megfigyelés az tényleg sok lenne, de én előbb kívàncsi lennék a többi dologra, amit kérdeztem :) Esetleg megpróbàlhatnàl leülni velük, hogy úgy érzed, túl vagy szabàlyozva, hàtha engednek belőle. Vagy egy osztàlytàrsad szüleinek mondd el, hívd àt magatokhoz őket, és beszéljenek rólatok ők. Lehet, hogy mint felnőtt a felnőttel jobban szót értenek egymàssal. :)