Aggódás és kontroll?

Kontroll, amikor telibe szarod, hogy boldog e a gyereked, csak az érdekel, hogy te mindent tudj és meg tudd neki mondani, mit csináljon. Tehát pl felnőtt a gyereked, de még otthon lakik és te nem engeded el este 10 után valahova. Vagyis hát nem tudod erőből visszatartani, de eléred, hogy hazajöjjön, pl folyamatosan hívogatod, hogy már késő van, meg hogy te nagyon aggódsz, aztán nem is érted, amikor másnap mondja, hogy ne csinálj ilyeneket, mert ez gáz. Szépen lassan eléred érzelmi zsarolással, leb.aszásokkal, hogy mindenről tudj, hogy úgy érezze, be kell számolnia, mikor hova kivel és hány lépéssel megy. Ha programja van még le is cseszed, hogy mégis miért nem ment haza munka után, amikor neked kéne inkább segítenie takarítani. Hiszen amíg otthon lakik addig ő azért van hogy neked segítsen és kontrollálni tudjad.

Árulkodó jel amúgy az ilyeneknél az is, hogy semmi sem jó. Teljesen ellentétes dolgokra mondja, hogy az nem jó. Pl öltözködés. Nő vagy, miért hordasz farmert pólóval blézer és szoknya helyett? Aztán másnap felvesz a gyerek egy blézert szoknyával. Aztán mondja a szülő hogy jaj minek öltözöl így ki, ez egyáltalán nem illik a helyre ahova mész, amúgy sem vagy csinos.

Már külön költözött gyerekkel is meg lehet tenni. Mindent tudni akar a szülő még így is. Folyton számon kér, ha nem írsz két napig akkor lecsesz hogy te soha nem mondasz el semmit, aztán emiatt mondod hogy mentek a pároddal kirándulni, és megkér rá, hogy írj, ha hazaértél. Mert neki tudnia kell, csak akkor nyugodt, ha tényleg hazaérsz 21:00 ra ahogy ígérted, ha 21:01-kor még mindig semmi hír rólad, hívogat, írja, hogy aggódik, 21:05-kor meg megfenyeget, hogyha nem válaszolsz azonnal, akkor rendőrt hív.

#11 vagyok, amúgy ezek saját történetek.

Meg hozzátenném azt is, hogy van, amikor a szülőt érdekli valami és van, amikor mindenképpen tudni akarja. Utóbbi gáz, az kontroll. Például tetszett nekem egy osztálytársam 13 évesen. Nem egy nagy dolog ez, gondolhatta volna anyám, hogy ez egy gyerek "szerelem" amiből úgysem lesz kapcsolat. De valahogy rájött, mert néha sztoriztam róla és amikor átjött két barátom és én kimentem a szobából, képes volt megkérdezni tőlük, hogy tényleg tetszik e nekem. Majd elkezdett engem is ba.szogatni vele, hogy "én tudom hogy tetszik neked", meg akkora vigyorral mondta, hogy az ő anyja is ott volt a szülői értekezleten, aztán fél évvel később még rákérdezett, hogy még mindig bejön e...

Az aggódás egyfajta belső félelem valamitől, ami lehet jogos, de lehet teljesen alaptalan is. Amikor egy szerettem körüli dolog miatt aggódom, ezt elsősorban magamban teszem és nem várom el tőle, hogy figyelembe vegye az aggódásomat, mert az már korlátozás lenne. Az aggodalmam nem jogosít fel arra, hogy kiterjesszem a felnőtt szerettemre és pl ez miatt korlátozzam, vagy elvárjam, hogy figyelembe vegye az én aggodalmamat.

Egy példa:

Egy vízzel kapcsolatos családi tragédia miatt bizonyos esetekben nagyon félek a víztől, ez miatt nagyon aggódom, amikor pl vizitúrára mennek a felnőtt gyerekeim, de tisztában vagyok vele, hogy nincs jogom a saját félelmem miatt korlátozni őket. Minden napot végig aggódom ilyenkor, de ez az én belső ügyem, magamban kell leküzdenem.

Kontroll akkor lenne részemről, ha óránként hívogatnám őket azzal, hogy minden rendben van-e, vagy megpróbálnám őket lebeszélni a vizitúráról a saját félelmem miatt, vagy elvárnám, hogy maguktól ne menjenek vizitúrára, mert tudják, hogy aggódni fogok.

Aggódom, ha pl a gyerekeim, egyéb szeretteim valamilyen nehézséggel küzdenek, aggódom a szüleimért a betegségeik miatt, aggódtam, felépül-e egy szerettem egy baleset után, vagy aggódom akkor is, ha egy szerettem éjszakába nyúló hosszú autóutra megy, mert tudom, hogy hajlamos az elalvásra.

Kontroll az, amikor valakit folyamatos ellenőrzés és/vagy irányítás alatt tart valaki, ez már egy kifelé irányuló cselekvés, gyakran párosul korlátozásokkal, tiltásokkal. Egy kisgyereknél még teljesen jogos, fontos a kontroll a szülő részéről, de ha már felnőtt a gyerek, az egészséges szülő-gyerek kapcsolatban a kontroll megszűnik.

Ez kőkemény kontroll, amit anyuka csinál, és igen, sajnos a saját bőrömön tapasztaltam, hogy vannak ilyen idióták.

Ha nem ebben növök fel, azt hinném, kamu - LEHET, hogy az - így viszont pontosan tudom, miről beszél anyuka - a gyerek szemszögéből, és borzalmasan szr volt ilyen légkörben felnőni.

Nem arról van szó, hogy megkérdezi, mit csinálok ma, hová megyek, hanem AHOGYAN kérdezi, számonkérő hangsúllyal.

- vagy folyamatosan rám nyit, minden féle hülye értelmetlen indokkal, nem hagy életteret.

- benéz a szekrényembe, a fiókomba, a zárat leszereli (amit direkt azért tettem fel mert NE kutakodjon a cuccaim közt)

- vagy a tipikus "most azonnal" jönnöd kell. Teljesen mindegy, hogy épp szrok, fejezzem be, mert nem ér rá 5 perccel később - bár nálunk amikor bementem klotyóra már rögtön jött a kopogás, miért mentél be, mit csinálsz? És társai.

22 múltam, mikor végre! elköltözhettem, azóta vissza sem nézek kb.

Az ilyen viselkedés súlyos mentáliz zavarra utal, és csak azt éri el vele az illető, hogy aki tud, elmenekül a közeléből, ugyanis az ilyen ember mellett nem lehet létezni.

Egy szabad gondolatod nem lehet.

Nálunk ugyanez volt. Feltúrta utánam a szemetest is, kibontogatta a leveleimet, ha elmentem bulizni, utánam lopakodott és az ablakon át leselkedett. Az érettségi napján - örültünk, hogy túl vagyunk rajta és röppenhetünk ki a p*csába végre -, na ki állt a gimnázium kapujában? Hát az anyám. Az hittem, lesül a bőr a pofámról.

Mindenféle - ösztönös - távolodási kísérletet keményen büntetett. Az volt a legszebb, amikor öngyilkossággal fenyegetőzött, ha elmentem valahová.

Elérte azt, hogy megszakítottam vele minden kapcsolatot. Következmény? Teljesen széthullott a személyisége - az, amit az én baszogatásom tartott össze -, és bekerült a pszichiátriára.

Természetesen ezért is én voltam a hibás.

#15 NA IGEN, a hangsúly!!! Pontosan tudom, milyen az a hangsúly, anyám ezt alkalmazta rendszeresen. De hogy bele tudjon kötni abba is, amikor csak valami egyszerű dolgot mondok... Pl a barátommal találkozunk a Kökin, kérdezi ő hogy megy oda otthonról, elképzeli a fejében, hogy a lakásától hogy tudna oda tömegközlekedni, majd amikor egy másik útvonalat mondok, akkor meg néz ilyen vaníliás karika szemekkel, pörög a fogaskerék az agyában, hogy az mégis hogy lehetséges... Majd hozzáteszi, hogy "amit venni akartok a Kökiben az nincs közelebbi boltban?"

Fuuuu de jó hogy jelenleg nem is beszélek vele :D