Aggódás és kontroll?

Az aki kontrollnak tartja, hogy szeretné az adott ember a gyermekét (függetlenül attól, hogy hány éves) egy ilyen időszakban tudni, hol kell keresnie, ha beindulnak a nemzetközi dolgok, az egyszerűen ostoba.

Tisztában vagytok azzal, hogy bármelyik pillanatban teljes szárazföldi háború indul? Tisztában vagytok azzal, hogy a Kreml dróntámadása mit jelentett, és mi lesz a következő lépése az oroszoknak? Tisztában vagytok mit jelent ebben a helyzetben Nato tagállamként lennik egy vesztes oldalon? Felkészültetek? Beszélgettetek erről a családotokkal? Felvázoltátok, hogy hogy tudtok összefogni, és kit hogy tudtok majd elérni, ha pl. nem lesz net? Hol keressétek a gyermekeiteket?

No, akkor ideje, hogy felébredjetek, és utána nézzetek mit jelent a valós kontroll, és mi az ami az adott helyzet alapja, hogy a családotokat menteni tudjátok.

Kontroll az, amit a másik kontrollnak érez. Én ennél jobb definíciót nem tudok mondani.

Ha a másik szól, hogy nem kíváncsi a kéretlen tanácsodra, ha zavarja, hogy megkérdezed, megette-e a reggelijét munkába indulás előtt, akkor ha ezután nem állsz le a kéretlen tanáccsal vagy a kérdezősködéssel, akkor az már kontroll.

Nekem pl. nem kontroll, ha 100 km autósutazás után anyukám tudni akarja, épségben megérkeztem-e. Mivel eleve sok a közlekedési baleset, ill. sajnos engem is ért már két alkalommal autóban ülve baleset. Vonatutazás után viszont pl. megmosolyogtatónak érezném az aggodalmát.

Az egy másik kérdés, hogy olyan idősek a szüleim, hogy már semmiért nem szólok nekik, mert arra gondolok, lehet, hogy jövő ilyenkor már nem is fognak élni. A hátralevő kis időt pedig sajnálnám veszekedéssel tölteni.