Volt már veletek olyan, hogy megszakítottátok a kapcsolatot a szüleitekkel?

Igen pont most pár napja.

Az eredeti terv az volt, hogy apámmal sem akarom tartani a kapcsolatot, ugyanis ő is követett el a múltban durva hibákat, amiket sosem beszéltünk meg. Végül mégis megejtettük ezt a beszélgetést és bocsánatot kért, elmondta az ő álláspontját, belátta, hogy miben hibázott. Elmondta többször is, hogy nagyon szeret és sosem bántana szándékosan, így úgy döntöttem, hogy vele rendezni szeretném a viszonyt.

Anyám viszont annyit se tett meg, hogy válaszoljon nekem. Neki nem számít, hogy elveszíthet, mert fontosabb neki, hogy "neki van igaza", mint a saját lánya. Nagyon bánt ez engem, mert így teljesen egyértelművé vált számomra, hogy az életben többé nem lesz anyukám. Ha esetleg mégis bocsánatot kérne, akkor minimálisan tartanám vele a kapcsolatot. De többet nem írnék neki, félévente egyszer vagy annyiszor sem találkoznék vele. Jó lenne, ha mondjuk a két év múlva esedékes esküvőmre meghívhatnám, de ez rajta múlik.

Szörnyen érzem magam, mert apám győzködött, hogy bocsássak meg neki és ne zárjam ki az életemből, nagymamám hívott és nem vettem fel, de nem is merem visszahívni, mert nem akarok erről beszélni vele, nem vagyok elég erős még egy konfliktushoz, nővéremmel nem beszélünk (ő mindig is közel állt anyámhoz), nem merem őt keresni és szerintem ő is haragszik rám. A gyerekeit sem fogom többet látni ha ez így megy tovább pedig imádom őket. Szar, hogy nincs és sosem volt egy normális anyám. Itt az anyák napja a héten és nem tudom megünnepelni vele mert egy borzalmasan toxikus ember. Kicseszettül fáj... Persze egyben örülök is neki, hogy nem kell vele beszélnem és nem fog többet bántani, felszabadultabban csinálok mindent mert nincs negatív következménye.

Még nem tudom jó döntés volt e. Annyiból igen, hogy végre először életemben kiálltam magamért és tudom, hogy mostantól nem bánthat. Mert vagy sosem keres meg és akkor ennyi volt, vagy megkeres és megmondom neki hogy ha megint bánt azok után is hogy tudja hogy könnyen elveszíthez, na akkor meg tényleg soha többet nem árthat nekem.

Passzív-agresszív, enyhe nárcizmus és OCD (nincs papírja, mert nem megy kivizsgálásra, elvégre "egészséges" de tanultam egyetemi szinten pszichológiát, pszichiátriát, viselkedészavarokat, így mindkettőt bizton állítom).

Nem tartom vele a kapcsolatot lassan 10 éve, de amikr nagyritkán összefutunk pl családi eseményeken nem változik a lemez. Ő a szegény mártír, akinek minden rossz, mert soha senki nem segít neki (ez nem igaz, csak semmi nem jó, amit más csiná), és még sorolhatnám éjszakába nyúlóan.

Alapvetően kedves nő lenne, hogyha elment volna úgy a szülés után pszichológushoz, aki segít neki a sok-sok pszichés problémájában.

Vszeg jó gyerekkorom lett volna, nem olyan, amilyen végül.

Néhány hete döntöttem el hogy kevesebbszer keresem az anyámat.

Beszélhetnék hosszan az okairól, de inkább csak annyit mondok, hogy egészségtelen a viszonya felém, mindig is az volt, és erre kezd rámenni a mentális épségem.

Kisiskolás korom óta traktál a betegségeivel, minden részletre kiterjedően. Az alsó tagozat azzal telt hogy egész nap bőgtem, úgy aggódtam anyámért, hogy mire hazaérek meghal. A fájdalmaktól elkezdve a széklete állagáig mindent megosztott velem. Most is, ha megkérdezem hogy van, akkor elmondja a leggusztustalanabb részletekig. Kéretlen fotót küld a fekélyes lábáról meg a friss műtéti sebéről. Amikor megkérem, hogy ezt ne csinálja, az az egyetlen érve, hogy "az anyád vagyok".

Próbálom heti kettő alkalomra csökkenteni a beszélgetéseket.

#14, nekem is ez volt az egyik (utolsó) ok, hogy szakítottam vele. Nem lehetett ép ésszel kibírni, hogy naponta nyolcszor-tízszer felhívott azzal, hogy aktuálisan mennyi a vérnyomása meg éjjel hogy pisilte össze magát.

Megmondta konkrétan az okot is: részvétet akar kicsikarni, mert nem vagyunk kellően együttérzőek vele. wtf..

Az ellenkezőjét érte el: mindenki elmenekült előle.

#16, mert "ott még nem tart".

Detto.

Szüleim elváltak 4 èves koromban.

Apám alkesz volt ,ha ivott egy undoríto kötekedő agresszív emberrè vált. A verekedèst sem vetette meg.

Újranősült.

Megsèrtődtem kissè rá hogy új családja van új gyerekei.

8 èves koromtól 17 èves koromig nem beszèltem vele de nem is keresett.

Mostanra már megöregedett èletuntlett barátai nincsennek beteges a házassága romokban a nevelt gyerekei kiköltöztek,de az alkoholizmus az megmaradt.

Gyakorlatilag nem tett èrtem soha semmit.

Nem is túl jó a kapcsolatunk.

Nèha beszèlünk telefonon pár mondatot de ennyi.

Csak azèrt veszem fel a telefont ès beszèlgetek vele ,mert már nem igen sok van neki ès nem akarok rosszbanlenni vele. Egyèbkènt egy roppant negatív ember ès egy igazi energiavámpír.