Mit reagálnál, ha az egyetemista gyereked bejelentené a második vizsgaidőszaka után, hogy feltett szándéka egy évre passziválni?

Az a baj, hogy kevés szülő érti meg ilyenkor, hogy mi a probléma, pedig a kiégés, a csalódás, motiválatlanság súlyos dolog.

Egyébként lehet elég lesz a nyár is erre, de ha mégsem, mint szülő nehéz erre befolyással lenni. A Neptunon azt jelölsz be szeptemberben, amit akarsz.

Ha a szak otthagyása mellett döntesz, akkor viszont lehet (lehet!) visszakérném a tandíj árát, vagy annak egy részét - de ez sok körülménytől függene. Viszont ha én lennék ebben a helyzetben, megérteném.

Az ő élete, az ő döntése, ha valamit zsigerből nem szeretne csinálni, azt nem erőltetném rá.

Azt viszont előre kikötném, hogy nem fogom eltartani, mihamarabb munkát kell találnia.

A gondolkodásomnak ahhoz is nagyban köze van, hogy félárvaként egy forintnyi szülői támogatást nem kapok, ezért ez igencsak megkeseríti az egyetemi éveimet. Ellenben van egy barátom, aki 2 éve otthagyta az egyetemet, azóta csak tengődik, a szülei tartják el, fizetik az albérletét is. Elismerem kicsit irigy vagyok rá, mert ha nekem fizetnék a kiadasaimat, összetenném a két kezem, ha a szüleim pénzén tanulhatnék.

Ha lesz gyerekem és abba a korba lép, hogy továbbtanuljon, mindenben támogatni fogom, hogy elérje a céljait, és ezáltal egy jó életszínvonalat tudjon kiépíteni magának. Viszont azt, hogy ne tanuljon, vagy dolgozzon és az én pénzemen tengődjön, sosem engedném meg.