Az igaz, hogy ahol kettőnél több gyerek van, ott kötődési problémájuk lesz a gyerekeknek felnőttkorban, mert nincs külön idő mindegyikre?

#17

A legtöbb ember soha nem néz magába, mindig a másik felet/szülőket/sorsot okolja azokért a hibákért, amiket párkapcsolatok terén elkövet. El kell érni egy olyan lelki érettségi szintet, mikor belátják, hogy ők is hibáznak. Én most 27 évesen mentem először pszichoterapeutához, miután évek óta minden kapcsolatom pár hónap után befuccsol. Meg is mondta, hogy miket csinálok rosszul, min kéne változtatnom. Ennyi lenne az egész, nem másokra kell mutogatni és tökéletesnek hinni magunkat, sokkal több tartós boldog kapcsolat lenne, ha az emberek visszavennének az egójukból és magukat fejlesztenék.

Ez így nettó bullshit. Nem következik az egyik a másikból. Egyetlen gyerek esetében is van olyan, hogy nem kap elég figyelmet, aztán mentálisan sérült lesz, és 5 gyerek esetében is meg lehet oldani, hogy egészséges felnőttekké váljanak mindannyian.

Tény, hogy a KOCKÁZAT benne van, és a gyerekek számával egyenesen arányosan nőni is fog, hogy nem kapják meg a megfelelő figyelmet, aztán abból valami galiba lesz. De ezt törvényszerűségként elkönyvelni óriási nagy baklövés.

A néni által említett példában minden bizonnyal nem az volt az egyetlen oka a kötődési probléma kialakulásának, hogy létezett testvére az illetőnek.

Az már előfordulhat, hogy kedves anyuka az összes figyelmét mondjuk a kisebbik tesó gondozására fordította, miközben a nagyobbik is még bőven figyelmet szeretett volna.

De itt nem a testvérek számával van gond, hanem a kedves anyuka működésmódjával.