Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Nagyon ragaszkodok az anyukámh...

Nagyon ragaszkodok az anyukámhoz, ez szerintem 20 évesen nem normális. Mit tegyek? Hogyan lépjek túl ezen?

Figyelt kérdés

Tudom, hogy természetes dolog szeretni a szüleinket és jó esetben élvezni a velük töltött időt, de nálam ez már beteges ragaszkodásba megy át.

Délelőtt suliban vagyok, délután hazaérek, és azt várom, hogy jöjjön Anya. Szinte mindent kettesben csinálunk. Ha este elmegy aludni, akkor már nagyon hiányzik és olyan gondolataim támadnak, hogy mennyire rossz lenne nélküle az élet, csak rá számíthatok jóban-rosszban (vannak barátnőim, de egyik sem szeret olyan önzetlenül, mint Anya). Sokszor rettegek attól is, hogy egyszer meg fog halni. Márpedig megfog, mint mindenki más. Ez viszont hatalmas szorongással tölt el. 58 éves ő.

A másik az, hogy nélküle olyan magányosnak és elveszettnek érzem magamat, még akkor is, ha csak pár napot vagyunk külön. El tudom látni magamat (főzök, mosok, takarítok), és van más társaságom is -mondjuk ők nem mindig érnek rá-, de Anyámmal minden jobb. Akkor van békében a lelkem ha vele vagyok. Tudom, hogy ez nem normális. Az ilyen szintű ragaszkodás. Mégis megijeszt, hogy nélküle legyek.

Jövőre egyetemre megyek. De sajnos mindenképp el kell majd költözném és az Anyám nem jöhet velem. Ez megijeszt. Nélküle nagyon elhanyagoltnak érzem magamat. Talán az is vagyok, mert vannak barátaim, de nem azok a sülve-főve együtt barátnők ők, sokszor nem érnek rá vagy más dolguk van. Inkább csak havercsajok. Az egyetlen igazi barátnőm messze él tőlem, így vele csak online lelkizhetek. Pasim meg nincs. De sok más csajnak sincs pasija, aztán nincsenek így ráfüggve az anyjukra(tudtommal).


2023. ápr. 23. 21:34
1 2 3
 21/22 A kérdező kommentje:
Nem vagyok fiú. Oda is írtam, hogy csaj.
2023. máj. 7. 13:43
 22/22 anonim ***** válasza:
Orulj neki hogy ennyire tudod szeretni az edesanyadat. en a nagymamamat szerettem ennyire o nevelt fel. sajnos fiatalon elkerultem tole hamar ferjhez is mentem. Ma mar en vagyok nagymama koru (nincs unokam csak korban) es tobb mint 30 eve nem el a nagymamam. az ejjeliszekrenyemen van a fenykepe es minden este gondolatban elkoszonok tole. Nem vagyok vallasos, de volt az eletemben nehany komoly tragedia amikor ot kertem hogy vigyazzon rank. soha nem fog elmulni belolem a hianyerzet amit erzek hogy nincs tobbe velunk. Ne neheztelj magadra es ne akarj eroszakosan "leszakadni". A termeszetes leszakadas majd eljon es akkor nem is fog fajni hogy kicsit kevesbe leszel rafuggve. Az egyetemrol jarj haza majd amikor tudsz tartsatok a kapcsolatot. Ott majd lesz elfoglaltsagod tobb es az uj eletedhez sok energiadra lesz szukseg, szep lassan majd alakulni fog ez is. Ne gyotord magad semmi rossz nincs benne ha az ember nagyon szeret valaki hozzatartozojat. Sok sikert neked az egyetemen es az eletben is. Egy "nagymama fuggo" aki mag is nagymama korban van mar;-))
jan. 12. 13:28
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!