Nagyon ragaszkodok az anyukámhoz, ez szerintem 20 évesen nem normális. Mit tegyek? Hogyan lépjek túl ezen?
Tudom, hogy természetes dolog szeretni a szüleinket és jó esetben élvezni a velük töltött időt, de nálam ez már beteges ragaszkodásba megy át.
Délelőtt suliban vagyok, délután hazaérek, és azt várom, hogy jöjjön Anya. Szinte mindent kettesben csinálunk. Ha este elmegy aludni, akkor már nagyon hiányzik és olyan gondolataim támadnak, hogy mennyire rossz lenne nélküle az élet, csak rá számíthatok jóban-rosszban (vannak barátnőim, de egyik sem szeret olyan önzetlenül, mint Anya). Sokszor rettegek attól is, hogy egyszer meg fog halni. Márpedig megfog, mint mindenki más. Ez viszont hatalmas szorongással tölt el. 58 éves ő.
A másik az, hogy nélküle olyan magányosnak és elveszettnek érzem magamat, még akkor is, ha csak pár napot vagyunk külön. El tudom látni magamat (főzök, mosok, takarítok), és van más társaságom is -mondjuk ők nem mindig érnek rá-, de Anyámmal minden jobb. Akkor van békében a lelkem ha vele vagyok. Tudom, hogy ez nem normális. Az ilyen szintű ragaszkodás. Mégis megijeszt, hogy nélküle legyek.
Jövőre egyetemre megyek. De sajnos mindenképp el kell majd költözném és az Anyám nem jöhet velem. Ez megijeszt. Nélküle nagyon elhanyagoltnak érzem magamat. Talán az is vagyok, mert vannak barátaim, de nem azok a sülve-főve együtt barátnők ők, sokszor nem érnek rá vagy más dolguk van. Inkább csak havercsajok. Az egyetlen igazi barátnőm messze él tőlem, így vele csak online lelkizhetek. Pasim meg nincs. De sok más csajnak sincs pasija, aztán nincsenek így ráfüggve az anyjukra(tudtommal).
#10.Az mindig is nehezebb feladat volt és kölcsönös érdeklődés piszok fontos benne.
Hozzátenném, egyetem első 1 évében alakulnak ki a társaságok, ha ott sikerült kifognod pár rokonszenves társat abból lehet bármi.
Később is lesz rá lehetőség, de akkor jön az első mondatban lévő dolog.
Sokan tudom okosabbak, de az emberek nagyon zártak bármiféle kapcsolatteremtésre, vagy nagyon kezdeményezőnek kell lenned, vagy éppen az adott illetőnek kell annak lennie. Aki el van magának az nagyon könnyen magányos maradhat.
Pedig kapd össze magad és tartsd magad valamire!
Anyukád mit szól ezekhez?
Kb én is ilyen voltam 19 éves koromig aztán lám bőven kinőttem belőle :)
A kollégiumba majd jön a lehetőség...nem kell rágörcsölni.
Szerintem jót fog tenni a költözés. Tuti fájdalmas lesz az elején, de hosszútávon előnyödre válik. Lesz saját életed, megtanulsz egyedül, anyád nélkül is élni.
Igen, egy nap meg fog halni. Ha leragadsz ezen a szinten, akkor lehet felkötöd magad hogy utána menj (nem egy ilyet ismertem).
Meg kell tanulnod egyedül létezni.
"Pasim meg nincs. De sok más csajnak sincs pasija, aztán nincsenek így ráfüggve az anyjukra"
Nem is kell pasi. Szerintem ha hirtelen most bepasiznál, akkor rácuppannál teljesen mint ahogy most anyáddal csinálod. Nem szabad mástól függeni.
"Teljesen természetesnek veszem, hogy nem vagyok érdekes. "
Ez itt a probléma. Nem nézed magad semmibe. Az önbizalmadat kellene fejleszteni. Próbálj ki új hobbikat. Valamiben biztosan jó vagy és "érdekes" leszel.
Kerdezo,en tutira vettem,h fiu vagy es nevelt gyereke.
De igy ez az sztori akkor a szeretethianyrol szol meg,h felsz elvesziteni apd halala miatt egy ujabb embert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!