Normális az, hogy ennyi idősen is bele akarnak szólni abba, mikor, kivel és hova megyek?

#16 Nem hiszem, hogy azen múlna a biztonsága, hogy hazaér-e az anyja által előírt időben. Azelőtt is történhet baj bőven. Egyszerűen nem normális, hogy el van várva tőle, hogy nemcsakhogy számoljon be mindenről, még ezen felül élje is olyan időbeosztás szerint az életet, ahogy az anyja mondja.

Meg egyébként nem mondta azt senki a kérdezőnek, hogy ne tudjon senki a hollétéről, hanem azt, hogy ha az anyja ennyire túlreagálja, akkor ne avassa be túl mélyen. Attól még a hollétét ismerik a barátai, a párja, esetleg a szoba/lakótársa(i). És biztos vagyok benne, hogy ezek a közvetlen közelében lévő emberek hamarabb észreveszik, hogy ha valami nincs rendben, mint az anyja a szomszéd megyéből. Velem pl volt olyan egyetem elején, hogy anyám túlaggódott dolgokat, és én is így éltem, mint a kérdező, hogy mindenről szinte pontosan beszámoltam. Tényleg, csak ilyen 5-10 perceket füllentettem. És volt olyan, hogy én azt írtam, anyunak hogy a koliba vagyok 10-kor, viszont én akkor akartam bemenni, és rájöttem, hogy a beléptető kártyámat a barátnőmnél hagytam, aki egy közeli albérletben lakott. Én meg nem jelentettem le anyámnak, hogy hú, figyelj, sétálok kétszer 10 percet, mert nem tűnt anyám szempontjából relevánsnak. Ha ott történik velem valami, akkor viszont még mindig tudott a hollétemről a két szobatársam, a három másik csaj a szomszédból (sokat jártunk össze, mert a két szobnak közös tere volt), meg az a barátnőm, akihez visszamentem, meg neki a két lakótársa, aki szintén kedvelt. Konkrétan nyolc ember volt, aki tudott a hollétemről, és egyik sem az anyám. Nem hiszem, hogy ez egy olyan nagy tragédia, mint aminek te próbálod beállítani a dolgot.

Mert tényleg, itt annyiról van szó, hogy ha túlkontrolláló a szülő, akkor ne számolj be neki arról, hogy hol-mekkor-meddig. És ez nem egyenlő azzal, hogy más se tudjon róla.

És bizony a szülők képesek szélsőséges dolgokra. Gimis koliban pl az volt, hogy végzős év, szobatársam 20-21 éves (egy évvel később kezdte a sulit, első után váltott és előről kellett kezdeni, meg még előkészítős is volt gimiben), elment kulázni. És neki fél óra volt. Nem vitt telót, anyuka meg hívta, nem vette fel nyilván. És mikor kijött már minden nevelő őt kereste, mert a kedves szülő betelefonált a koli összes szintjének az ügyeletesi szobájába. (Nálunk a gimis koliban a nagykorúakat pontosan ugyanúgy kezelték, mint a kiskorúakat, tehát ha nem vagy bent, haza akarsz menni, akkor szülői telefon kell, szülői igazolás, kötelező tanszoba, ugyanaz a kimenő mint mindenkinek, stb.)

Kommunikáció.

Ő azt mondja, csak vélemény. Akkor kezeld annak. Amikor azt érzed beléd köt, emlékezz erre. "Nem belém köt, a véleményét mondja el." Én erre hálával reagálnék. 'Köszönöm a véleményed, számításba veszem.'