Normális az, hogy ennyi idősen is bele akarnak szólni abba, mikor, kivel és hova megyek?

Mérgező kontrollmániás szülő. Nagyon hamar a sarkadra kell állnod és meghúzni a határokat mert egyre nehezebb lesz. Sajnos tapasztalatból tudom hogy mennyire rá tud telepedni az emberre a szülő és nem hagyja élni a saját életét.

Nem arról van szó hogy ne aggódjon vagy ne tartsd a kapcsolatot, de húzd meg a határt amibe már nem szólhat bele. Nagyon toxikus a hozzáállása sajnos, nem szabad beleállni a játszmákba.

Örülök, hogy amikor én voltam főiskolás még nem volt mobiltelefon. Mondjuk a világ is veszélyesebb azóta, ezt anyukád tudja és nyilván félt téged. Örülj, hogy van, aki aggódik érted. Az ember 40 fölött döbben rá igazán, mennyire mocskos a világ, fiatalon ezt még így nem látjuk át, akinek pedig magas az IQ-ja hajlamos jobbnak látni az embereket, mint amilyenek valójában, hacsak nem pszichopata.

Hogy mit kéne tenned? Szerintem semmit. Kezeld helyén a dolgokat, és fogadd el anyukádat olyannak, amilyen. Ez nem azt jelenti, hogy csináld mindig azt amit mond, csak azt, hogy vedd tekintetbe a szempontjait és érzéseit és hallgasd meg. Ő az anyukád, nem lesz helyette másik, és amikor tapasztalod majd, hogy hány állítólagos barát árul el és döfi a hátadba a kést, örülni fogsz, hogy van egy anyukád, akire mindig számíthatsz.

Ha nem is laksz vele együtt H-P, akkor hogyan tudja elvárni, mikorra érj haza?

Egyáltalán honnan tudja, hogy mikor hova mész? Hogy nem otthon vagy, hanem máshol?

Ehhez a játszmához ketten kelletek, kérdező!

"Onnan tudja, hogy szólok, ha pl órám van vagy elmentem valahova, hogy most épp nem érek rá."

De hát miért szólsz?

Nem érsz rá, észreveszi, mert nem írsz vissza vagy nem veszed fel a telefont. Amikor véget ér az órád, akkor visszahívod és kész.

Nem vagy te miniszterelnök vagy vezérigazgató, hogy előre tudni kelljen, ha egy-két órán át nem leszel elérhető.

Újra leírom: ehhez a játszmához ketten kelletek!

Ha nem akarod ezt a játszmát, akkor szállj ki belőle!