Mit tennének a helyemben? Kezdem feladni.

"18 éves vagyok, még tanulok, nincs saját jövedelmem..."

Nézz utána nagyon konkrétan annak, hogy mondjuk a jövő hónap elejétől milyen munkát tudnál elvállalni (keress álláshirdetéseket, akár pályázd is meg), hogy hová mehetnél lakni (lakáshirdetések, kollégiumi lehetőségek, szóba jöhető rokonok, stb.), és gondold át, hogy az előnyei mellett milyen hátrányokkal járna egy ilyen változás - aztán dönts, hogy azt lenne-e könnyebb elviselni, ami azzal jár, ha otthon maradsz vagy azt, ami azzal járna, ha elköltöznél.

Szabad ember vagy. Felnőtt. Te döntesz az életedről, senki más - illetve más csak akkor, ha hagyod.

És akkor miben lesz változás a kommentek után, amit kapsz?

Mi a terved?

És édesapáddal mi a helyzet?

Gondolom a szüleid elváltak, mivel apud sem bírta ezt... Édesanyádnak meg komoly gondok lehetnek odabent. Azért rajtad vezeti le, mert te ki vagy szolgáltatva és jól tudja, hogy egyelőre rá vagy szorulva, hogy elviseld.

Igyekezz minél inkább kerülni. Maradj bent suliba a tanítás után is ha lehet tanulni, olvasni bármi... Esetleg ha van könyvtár a környéken, oda is mehetsz. Készülj fel alaposan az érettségire.

Ha egyetemre tervezel menni, akkor mindenképpen kollégium. Vagy keress olyan egyetemet, amely közelében esetleg vannak rokonok, akik szívesen látnak és esetleg akad egy szabad szobájuk számodra.

Néz utána diákmunkáknak. Ha egyetemre is mész, amelyet is mindenképpen dolgozz legalább egy keveset. A nyáron minél többet. Legyen saját diákszámlád, amelyre a fizud megy és a nyári munkával megkeresett összegből igyekezz meg minél többet félre rakni. Esetleg ha bemész a bankba, kérhetsz tanácsot, hogy milyen megtakarítási számlán a legkedvezőbb tartanod. Anyudnak erről semmi esetre ne szólj, mert még a végén kitalálja, hogy mivel ő pottyantott a világra, a megtakarított pénzedre is jogot formálhat. Mondd, h keveset kaptál a diákmeóból és el is költötted nyaralásra/erre-arra.

Minden esetre ha tanulni szándékozol, az a kis pénz nagyon jól jöhet majd, mert lefogadom, hogy ha már nem elszel ott, h nap mint naop beléd rúgjon, akkor is próbál majd hívogatni és azzal sakkban tartani, h ő táámogatja anyagilag a tanulásod. Így legyen B terved, hogy ez esetre mondhatsd, h van énnekem munkám, ha ennyire sajnálod, ne adj és ne hívj többet.

"Az a baj, hogy nincs időm dolgozni. Rengeteget kell tanulnom..."

Nem, nem kell tanulnod, csak akkor, ha akarsz. Nem vagy már tanköteles.

Ha úgy döntesz, hogy tanulni akarsz, és van annyira fontos, hogy továbbra is, megszakítás nélkül tanulhass, hogy elviseld érte a továbbra is otthon lakást, akkor maradj otthon.

Ha nem ér annyit, akkor költözz el, hagyd abba a tanulást és kész. Később is tanulhatsz majd.

Te döntesz.

Millió ember veszekszik rendszeresen a szüleivel ilyen kis hülyeségek miatt, hogy sütőpor meg sapka, és tudom, hogy mennyire idegtépő tud lenni hosszú távon. De nem kárt tenni kell magadban, hanem fel kell nőni és megtanulni felnőttként kommunikálni.

"szorongok, folyton tele vagyok stresszel. Élni sem akarok már, suliba járok még és tele vagyok onnan is teherrel, mégsem tudom megbeszélni vele a gondjaimat mint más lány az anyjával... Lassan már ott tartok, hogy gyűlölöm és alig várom, hogy elmehessek vissza se jönnék. ... Kezd nagyon elegem lenni és kezdem feladni, néha már azon gondolkozom mi lenne ha én csinálnék magammal valamit csak legyen már végre vége a mindennapos veszekedésnek amit évek óta tűrnöm kell."

Ezeket mikor mondtad el neki nyugodt körülmények között úgy, hogy vegye is az adást?

Akkor egyébként mit vársz tőlünk, így innen ismeretlen?

Ne haragudj, én tényleg nagyon sajnálom a helyzeted, és abszolút együttérzek, de nem változtat a valóságon. Akár tetszik, akár nem, nagyjából pont ezek a lehetőségeid vannak, amiket fentebb már mindenki más is felsorolt:

- megszoksz, nem foglalkozol veled, hagyod had dühöngjön magában

- megszöksz, ergo elköltözöl, baráthoz, másik rokonhoz, ha végzős vagy menj olyan egyetemre, ahol van kollégium stb.

- esetleg megpróbálod megbeszélni vele, és nem üvöltözve mikor legközelebb előjön egy hasonló, hanem normális keretek közt, értelmesen, amikor lenyugodtak a kedélyek, mert máshogy nem fog menni

Ezen kívül lássuk be tényleg nincs nagyon más opció, mi se tudunk jobbat mondani... Nem ismerjük édesanyádat, nem tudunk elbeszélgetni se vele, se veled. Te vagy ott, sajnos te vagy az egyetlen, aki el tudja neki mondani, hogy téged ez mennyire mélyen érint és, ha lehet próbáljatok meg leközelebb normálisan kommunikálni.

És azt se felejtsük el, ha egyet is ért, hogy nincsenek rendben a dolgok, és hajlotok a változásra, akkor se várd, hogy egyik napról a másikra minden szivárvány és napsütés lesz, ezen dolgozni kell majd, ami nem 5 perc.