Mit szólnál szülőként, ha a diplomás, tanár végzettségű lányod otthagyná a munkáját és egy gyárban kezdene dolgozni?

A diplomája nem veszik el, nem is értelek, attól még diplomás marad, mint a családban mindenki.

Én pl. külföldre mentem takarítani a diplomával, anyám szégyell is, nem mondja senkinek, mert ciki, hogy ennyire vittem, közben meg részben ebből fizetjük a lakásfelújítását. Pénzt kérni úgy látszik, nem ciki.

Sosem értettem ezt a diplomás "büszkeséget". Ráadásul általában pont az értéktelen diplomások erőltetik ezt.

Nekem villamosmernöki diplomám van, már így is kvázi elhagytam a palyát, mert szoftvert fejlesztek.

Még a műszaki diplomások között is annyi a sötét buta ember, hogy számomra a diplomának már semmi értéke nincs emberileg, az egy papír. Ha a jelenlegi szakmámban fele annyit keresnék, mint egy segédmunkas, akkor gondolkodás nélkül elmennék segédmunkásnak.

"El tudnád ezt fogadni?"

Na itt undorodtam meg tőled.

Mégis ki vagy te? Nem szereted a lányodat. A szeretet az, amikor úgy cselekszik valaki, ahogy neki jó és te ezt elfogadod. Nem pedig ahogy neked jó. Hányok tőled.

Mondjuk tök megértem, és támogatnám.

1. több fizetés

2. kevesebb stressz

Már megéri - ó, és gyári munkásból mehet külföldre is, ha jók a referenciái és tud nyelvet.

Magyartanárként nem, mert más a tananyag külföldön.