Mártírkérdés szülőknél?
Mit lehet tenni olyan anyával aki a családjával való gondoskodásból mártírkérdést csinál? Anyánk (60+) olyan típus aki mindig ahogy tudott kitett magáért, mindig volt vmi megfelelési vágya ami hajtotta, és mindig adtunk is neki visszajelzést hogy finomakat főz, ügyes stb apánk (70+) kivételével. Ő mindig természetesnek vette. Mióta mindenki elköltözött, és ritkán járunk haza, az utóbbi pár évben vettük észre hogy csak akkor tesz ki magáért ha hazamegyünk, de már akkor se annyira, látjuk hogy már nincsenek úgy a dolgok, kezd lepukkanni a ház, csak minimálisan gondoskodik apánkról amikor ő már több gondozást igényelne. Velünk se olyan kedves mikor hazamegyünk, nem vár minket, hanem csak letudja valahogy. Azt mondta elege van. Mi mondtuk hogy azt ne vegye sértésnek ha ritkán megyünk, mert mindenki alakítja a saját életét, egyikőnknek sincs még családja se, se semmije, csak dolgozunk vagy külföldön, vagy messzebb tőlük hogy vmire jussunk. Ahogy tudjuk segítjük őket. De ő egy cselédként érzi magát, pedig sok dolga nincs, nyugdíjas, ideje bőven lenne takarítani is, másra is, teljesen fitt, de mégsem csinálja már, és ezzel nem csak magának árt, hanem nekünk is, mert rossz látni. Nem csak ő, hanem apánk is simán elhagyja magát így. (Amúgy elég rossz házasságuk volt) Nyilván egymás agyára mentek már, de azért egy minimális gondoskodást el lehetne várni tőle, hogy mossa a ruháit, és ne a koszban hagyja fetrengeni. Tudhatná hogy ha 40 évesen se gondoskodott magáról, akkor 70 évesen se fog. De inkább ezt a megsértődött mártírviselkedést tolja.
Mit lehetne tenni hogy a helyzet javuljon?
válasza:Te most szopatsz minket, hogy csak a 38. hozzászólásban derül ki, hogy apádnak járókerete van?
Na mindegy, oldjátok meg, én szurkolok anyádnak.
Hát ti betegek vagytok.
Tök mindegy hogy rokkant vagy sem, mindegy hogy férfi vagy nő, ha vki házasságban van és együtt él a párjával annak van felelőssége a másikért. Ugyanúgy apánktól is számon lenne kérve, és számon is volt kérve hogy ő miért várt el mindent csakúgy. Soha nem is védtük. Ha elváltak volna, meg kellett volna oldania magának, ennyi.
válasza:"Ugyanúgy apánktól is számon lenne kérve, és számon is volt kérve hogy ő miért várt el mindent csakúgy."
És mit válaszolt?
válasza:"Ugyanúgy apánktól is számon lenne kérve"
Érdekes, hogy most mégis csak anyádat szapulod.
Tudod mit? Vedd magadhoz az apádat, és gondoskodj róla te. Probléma meg van oldva.
És meglásd, anyád pár héten belül kivirul.
válasza: válasza:#42
Nem a gyámja, csak a házastársa. Tudjunk már különbséget tenni.
válasza:"Nem "elvárás", saját érdeke hogy normális körülmények között éljen, és ne igénytelenedjen el és ne tegyen mindent igénytelenné maga körül."
Apukádnak nem a saját érdeke lenne, lett volna ugyanez a házasságuk alatt? Ő mit tett mindezért az elmúlt kb. 40 évben?
Te magad írtad le, hogy még csak nem is értékelte Anyukád erőfeszítéseit, nem volt érte hálás, hanem azt tartott természetesnek, hogy ki van szolgálva.
Írtál olyanokat, amiből kiderül, hogy Te is tisztában vagy azzal, hogy Anyukád leélte az eddigi életét egy boldogtalan házasságban.
Az, hogy 60 éves koráig magára vállalt mindent közös munkamegosztás helyett, nem kötelezi arra, hogy a továbbiakban is így tegyen. Boldogtalan, nincsen pozitív jövőképe, motivációja, valószínűleg úgy érzi, hogy nincs már mit várnia az életben, és eljutott arra a pontra, hogy sem apátok elvárásai nem érdeklik, sem a tieitek.
Könnyen lehet sajnos, hogy depressziós, és emiatt nem törődik már azzal, amire korábban volt energiája, lehet, hogy simán belefáradt, megtört, és lehet, hogy mostanra lett végleg elege abból, amit hosszú évtizedeken keresztül magára vállalt, és amit a férje még csak nem is méltányolt.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!