Mennyire szólsz bele az általad szinte eltartott egyetemista gyereked alkoholfogyasztási szokásaiba, ha amúgy tulajdonképpen nem veled él?

Amikor még én voltam egyetemista (20 éve volt), engem is támogattak a szüleim. Na nem jött ki a támogatásból egy albérlet, de adtak pénzt, ha kértem. (Mondjuk nagyjából második évtől már nem kértem, de mindegy.)

Soha nem kötötték feltételhez, pontosan tudtam, hogy ha tudnak, adnak, hiszen a szüleim, fontos nekik, hogy nekem jó legyen. Ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy aránylag normális életet élek, szóval ha kértem, akkor egy átlagos egyetemi életre kértem (amibe beletartozik az alkohol is mértékkel, de nyilván a kaja, lakhatás, könyvek és sokminden más is). Másrészt nagyjából tudtam, hogy mennyit kérhetek.

Meg hát körülbelül ugyanazt az értékeket vittem tovább, mint a szüleim, nálunk nem volt tabu az alkohol, már 16 évesen kínáltak borral családi eseményeken. De ha például szektás hülyeségbe keveredtem volna makacsul, abban az esetben el tudtam volna képzelni, hogy észre térítési célzattal elzárják a pénzcsapot.

11

Ez szerintem az egyetem éveibe bőven belefér. Mondom úgy, hogy én egyáltalán nem iszom.

szerintem itt az is kérdés hogy mi az amit te elvársz jó jegyként, és mi az ami jegyet ő el szeretne érni, mert nem feltétlenül egyezik a kettő.

én nem voltam valami ambíciózus és tökéletesen megelégedtem hárams négyes jegyekkel az egyetemen. a szüleim látták rajtam hogy nem igazán érdekel az egyetem, inkább csak azért csinálom hogy legyen egy papírom amivel majd el tudok helyezkedni, úgyhogy igazából örültek amikor akár azt mondtam hogy valami nehéz vizsgán hármast szereztem. ők kb elkönyvelték azt ,hogy elégedettek a jegyeimmel addig amíg nem olyan rosszak hogy átkerüljek fizetősre. (kis részmunkaidőben de folyamatosan dolgoztam, úgyhogy magát a bulizgatást magamnak tudtam finanszírozni)

azt amúgy nem tudták hogy pontosan mennyit iszok. nagyjából tisztában voltak vele, ha találkoztam barátaimmal, de hogy az egy esti kajálás volt, hajnalig tartó filmnézés, egész esti lelkizés egykét üveg borral, kocsmázás ahol vagy ittam vagy nem, vagy szórakozóhelyezés, azt nem tudták. Azt sem tudták, hogy ha ittam, akkor lerészegedtem e, vagy csak ittam egy pohárral. Azt sem tudták, hogy hogyan viselkedem részegen. Azt sem tudták, hogy mennyitől részegedem le.

Túl sok dolog van, amit nem tudsz a gyereked életéről a jelen élethelyzetben. Ha már ez így felmerült benned, akkor legközelebb amikor hazamegy, akkor említsd meg neki, hogy ez így téged zavar, fektess le egyszerű szabályokat és következményeket, de ezt beszéld meg vele, mert te nem tudod hogy milyen nehéz neki az egyetem, milyen követelményeknek kell megfelelnie.

Az meg hogy mi az a pont ami után nem támogatnád/kevesebbel: gondolom eddig is kapott valami fix összeget. Azt kellett beosztania. Ha az elég volt alkoholra is, akkor mi a probléma? Eszik eleget, megveszi magának a tisztálkodószereket, és még marad szórakozásra is. A szórakozásnak, szociális életnek velejárója ebben a korban a kocsmázás, akár iszik ott, akár nem.

Sokkal kisebb gyerekeim vannak, így közvetlen tapasztalatom nincs, csak közvetett, de azért válaszolok.

Ennek van támogatástól független és függő része is.

A támogatástól függő rész az, hogy nem azért kapja a pénzt, hogy elbulikázza, hanem albira, megélhetésre. Nem mondom hogy éljen aszkéta életét, és egy sör sem fér bele alkalmanként, de van főiskolás/egyetemista korú fiatal a látóteremben bőven, és pontozzatok le nyugodtan, de egy pénznyelő a heti-kétheti egy alapos bulika. Egy ilyen hétvégén tízezreket vernek el. Nem mondom, nincs anyagi problémánk jelenleg, de baromira nem óhajtanám ezt finanszírozni akkor sem ha a nyakamba szakadna az OTP.

A támogatástől függetlenül meg alapból nem tudok egyezni a nagyfokú alkoholizálással és egyáltalán nem hiszek abban, hogy ez az egyetemista élet normális része. Hogy általános, az igaz, de messze nem normális. 6+4 évet töltöttem a felsőoktatásban egy nyelet alkohol nélkül, nem zakkantam meg, nem ment tönkre a szociális életem, stb. Az alkoholnak nincs jótékony vagy szükséges minimum mennyisége, minden mennyiségben káros. A feszültséget millió módon le lehet vezetni, semmi szükség alkoholra, asszonyverésre, devianciákra.

Nagyon örülnék, ha a gyerekem a valódi alkalmi, mértékletes ivásnál (havi max egyszer 1-2 sör) megállna bármelyik életszakaszában, és találna más megoldást a szociális életére és a gőz kieresztésére a vedelésen kívül. Pl. sport, hobbi, akármi. Tudom hogy ez népszerűtlen álláspont itthon, de ahol a lakosság 25-30%-ának gondja van az alkoholhoz fűződő viszonyával, ott nem hiszem én vagyok a hülye...

Szóval igen, beleszólnék. Egyrészt példamutatással, mert tőlünk aztán egyik gyerek sem látja ezt, a hat évvel ezelőtti esküvőnkről is ott áll érintetlenül X mennyiségű pia. Másrészt addig finanszírozom az életét ameddig szükséges és arra költi amire szántuk a pénzt (a tanulmányaira). Ha nem teljesít, akkor el kell gondolkodni alternatív megoldásokon, de az tuti hogy ennek nem része a piálás finanszírozása.

"Alkaszkodni"... :D

Bakker, az egyetemi évek erről szólnak.

Tanulsz, kapcsolatokat építesz, bulizol. Senki nem lesz attól alkoholista, mert 1-1 vizsga után megiszik a szaktársakkal pár sört/koktélt/fröccsöt örömében vagy bánatában, vagy mert a havi kari bulin van reggelig egy kis táncos-zenés mulatság, ahol nyomják az ember kezébe a shotokat, mintha csak víz lenne.