Én lettem felszínes, vagy érthető, hogy "nem vagyok ràjuk kívàncsi"?

Nem. Teljesen érthető ha nem vagy rájuk kíváncsi!

Érthető, hogy a közönyös, kellemetlen, vagy épp mentálisan beteg emberek között nem érzed jól magad, még ha azok a legközelebbi családtagjaid is. Vagy talán pont azért.

Szerintem az a kérdés, hogy miért foglalkoztat ez téged? Ha alapvetően úgy érzed, hogy a családod sajnos toxikus hatással van az életedre és mindannyiótoknak jobb, hogy ha csak távolról ,,szeretitek" egymást (azt is ritkán)- akkor ez teljesen rendben van. Viszont ez a magánügyed- miért is számít, hogy a környezeted emiatt felszínesnek talál-e vagy sem? A lelkiismeretfurdalás az oka? Sajnos az a helyzet, hogy ilyen szituációban az ember csak magát fogja tudni megmenteni a családját- ha az képtelen a változtatásra-nem. De, attól még, hogy az életedben úgy döntesz, hogy a saját prioritásaidat helyezed előtérbe önvédelemből- még nem vagy rossz ember, nem kell semmit szégyelned. A pandémia alatt sok kapcsolat átment szótlan vegetálásba és kényszeres egymás mellett élésbe, így eltérő háttérrel, de viszonylag sokan kerültek hozzád hasonló, elidegenedő helyzetekbe- ezzel sem vagy hát egyedül. A bántalmazó (ez esetben vegzáló) kapcsolatokból jobb kiszabadulni és függés helyett megfelelő mérsékletesség mellett esetleg szinten tartani a viszonyokat- amennyire lehet. Semmi gond azzal, ha évente csak 2-3 alkalommal ültök össze rövidebb ideig- ugyanakkor ez sem kötelező, hiszen a család felnőtt tagokból áll és összességében családként már nem is funkcionál. Nem tartozol nekik a gyerekkorodért semmivel, magadnak tartozol azzal, hogy megtanulod jól szeretni magad és előtérbe helyezni a saját érzelmi kiegyensúlyozottságodat. Hidd el, ha toppon lennének, pontosan ugyanezt fogalmaznák meg neked, hiszen nem azért neveltek fel, hogy aztán mindent visszacsurgass míg élnek:) Én azt tanácsolnám, hogy a ritkább alkalmak mellett azért havonta 1x-1x hívd fel őket random, márcsak a saját nyugalmad érdekében is. Ha nagyon terheltté válik a beszélgetés, még mindig rövidre zárhatod- de rajtad legalább már megint nem múlott a dolog. Az ember nehezen engedi el a kötelékeit, főleg ha azok az élete legelső időszakából valóak- de a felnőttséghez hozzátartozik az átcsoportosítás is- ha nem számolsz el, előbb-utóbb megrekedsz. Szóval hallgass a megérzéseidre és próbáld azoknak megfelelően kiegyensúlyozni a magánéletedet- nem fog érte bitófa járni, akárhogyan is döntesz.

Szerintem érthető de évente 1x-2x próbálj meg velük találkozni hogy ne mondják aztán a magukét .

Miért, 4-rs, mi van, ha mondják a magukét?

Érthetö