Mit tegyek, ha felnövésemmel egyre jobban látom, hogy minden családi kapcsolat mérgező vagy felszínes a családomban?

Tanulj belőlle, és válj szeretetre, békességre, megértésre képes felnőtté!

Az emberek csak saját akaratukból változnak meg, amihez elengedhetetlen, hogy felismerjék a problémát.

Azt teheted értük, hogy nem kritizálva a tetteiket, de minden alkalommal elmondod nekik mit érzel, amikor a szavaik, vagy tetteik fájdalmat okoznak neked. Pl. Sért, bánt, fáj nekem amit mondasz.

Ha van bennük szeretet akkor változtatnak a viselkedésükön. Ez nem csak családi kapcsolatokban használható. Veszteségmentes konfliktuskezelés alapja.

Én arra a következtetésre jutottam hogy a legtöbb ember egy szemétláda és hazudik még akkor is ha ott van előtte az ellentéte.

Ezek megtesznek mindent hogy érzelmileg zsarolják és irányítsák a többi embert önös és kiszámíthatatlan érdekből.

Tesztelj!

Idővel rájössz ki az "ellenség vagy barát". Vedd át az irányítást!

Persze megoldás lenne az egész familiat csak úgy ott hagyni... Viszont nekem van egy barátom akit még el is "temettek" szó szerint, mert azt üzente haza hogy őt nem érdekli és vegyék úgy hogy meghalt... Aztán évek múlva találkoztunk Londonban.

Így utólag csak nevetek a dolgon mert közben rájöttem miért... Viszont vannak olyan dolgok amiket lehetetlen levakarni. Ezért inkább próbáld úgy alakítani a dolgokat ahogy azok jók és jó irányba terelni a sok buta birkát!

Ettől még nem lesz feltétlenül jobb... De leszel valaki!

Úgy értem én például belépek egy helyre ahol van néhány ismerős és mindenki elhallgat. Témát vált... Meg ilyenek.

Eleinte idegesített mert nem értettem mitől meg miért, most úgy vagyok vele hogy akik szeretnek, legfőképp a jó emberek felnéznek rám és örülnek nekem...

A többi meg arra való hogy erősebb karakter legyek! Mocskos, tetves senkik... Akiket szét fogok szedni!

Így lett a depresszióbol "életérzés"!

Az úgynevezett "szakemberekkel" akik elvileg arra valók hogy a lelki betegségeket gyógyítsak az a helyzet hogy az is csak egy iparág.

Van egy fiatalkori(igazából több is...) barátom akivel szoktunk erről beszélgetni és hogy mennyire szegyeli néha magát hogy kik közé keveredett. Pszichiáter lett... És nem a "betegeire" céloz hanem a kollégákra...

A pszichológus még rosszabb... Mert csak hulyit! És közben nem oldódik meg semmi... Viszont ő jó kis fizetést kap érte.

Ilyen a világ, kegyetlen és gonosz!