Becézni a szülőt?

Kedves erősen konzervatív családból származó, passzív-agresszív kérdező. Fel kellene tenni a kérdést, hogy mi is a probléma? Az, hogy a felnőtt párodnak látszólag valamilyen komplexusa van az édesanyja felé, és ezt úgy érzed az erősen eroticizáló becézéssel alá is támasztja- ami megrémít, annyira abszurd a maga kontextusában (olyan, mintha az anyja és a párja között reláció helyett egyenlőségjel lenne); vagy az a gond, hogy a te saját, társadalmi szerepekben jóval dogmatikusabb és konzervatívabb hierarchiájú családszerkezetedben annyira elképzelhetetlen, már-már tiszteletlennek tűnő volt a szülőkkel szembeni laza, baráti megszólítás, hogy egyszerűen képtelen vagy természetes empátiával elfogadni azokat a családmodelleket, ahol a becézés, mint szeretetnyelv megmaradt a családi kommunikációban? Mert látszólag, mind a két dologgal problémád van. Míg az utóbbival semmi gond nincs- nem a liberális degeneratív nevelés velejárója, márcsak azért sem, mert alapvető pszichoszociális igény és hasonló funkciók mentén alakul ki, kb. mint a babytalk, miközben nem is árulkodik másról, mint az elmélyült, bizalmi kapcsolatokról (,,saját, közös nyelv")-, addig az első kérdésfelvetés valóban sejtet némi abszurditást. Ugyanakkor valószínűleg csak arról van szó, hogy a párod nagyon gyengéden tiszteli és szereti az anyukáját és ezt ebben a negédes kommunikációban tudja a legegyszerűbben kimutatni, ami- ahogyan a többiek is megjegyezték már- feltehetőleg gyermekkorából maradt rá, vagyis semmiféle intim töltettel nem rendelkezik. Az is elképzelhető, hogy az apukája hívta így az anyukáját és ő mint kisfiú, az apa által képviselt férfi oldallal való szerepazonosuláskor átvette a szóhasználatot is. Még így is teljesen ártalmatlan a dolog:) Ha téged zavar, beszéljetek róla és kérd meg, hogy próbáljon két Kicsim helyett egyre fókuszálni, mert neked xy okok miatt az egész helyzet bizarr. Ha elég érett vagy egy párkapcsolathoz, ahhoz is érett kell legyél, hogy kinyisd a szádat, ha valami zavar. Amihez viszont abszolút nincs semmi közöd, az a családon belül kialakult viszonyok miértjeinek bolygatása- ha az anyós jelölt nem áskálódik ellened, úgy fejezi ki a szeretetét a gyermeke iránt, ahogyan neki jól esik. Meg kell mondanom, hogy szakértői szemmel nagyon szomorú, hogy sok családban nincs saját szeretetnyelv. Engem mind a privát, mind a társ szférában becéznek és mégcsak bele se szóltam soha, hogy hogyan- különösen tetszik, hogy a karakterem mindannyiuk számára más asszociációt jelent, ebből is sokat lehet tanulni önmagamról, pl. mások hogyan látnak és az átfed-e a saját percepcióimmal. A családban és a barátokkal/közeli bizalmas ismerősökkel is kölcsönösen becézzük egymást- bár én mindig jobb neveket találok ki, mint a többiek :D Ja, és a macskámnak is 6 neve van- akárhova is szarik be, mire kimondom, elvész a dühöm is.

Mondenki úgy hívja a szüleit ahogy akarja. Így is meg lehet adni a tiszteletet.

Nem látok ebben bármi gondot.

Nálunk a gyerekek rendesen anyának, apának + ezek becézése, hívnak minket. De pl a kicsi most 2 éves, és van, mikor a keresztnevünkön hív, mivel épp tanítom neki, hogy kinek mi a neve. De ez a nagyobb tesóknál is megvolt. Én fontosnak tartom, hogy tudják a gyerekek, hogy nem csak anya és apa esetleg mama meg papa, hanem Kovács Jancsi meg Juliska vagy Kis Pista meg Mariska...