Mi a terve ezzel az egésszel? Valaki tapasztalat?
Egész gyermekkoromat ez jellemezte. Ha rossz voltam, ha nem sok esetben napokig, hetekig nem szólt hozzám anyám. Sőt sok esetben átnézett rajtam, láthatatlan voltam számára.
Amire nagyon emlékszem,azaz idő,mikor nagyapám (apai ágról) meghalt. Egész temetés alatt anyám azzal volt elfoglalva, hol a nővérem és basztatott, hogy beszélgessek egy rokonnal milyen jó a tanulmányi átlagom. Egész tóron az ő hülyeségeit kellett hallgatni, ( mindenki már csúnyán nézett ) mire finoman kértem, hogy legyen tekintettel a gyászolókra. Onnantól jött a pokol. Nem volt elég a gyász, de még az ő kiabálását, csörömpölését és szitkozódását kellett hallgatni. 2 hétig nem szólt hozzám, vagy ha igen a sárba tiport. Ekkor párhuzamosan kidobta a nővérem, mikor szüksége lett volna segítségre. (Átmeneti lakhatás). De itt még nem ért véget a terror. Mentem a rokonokhoz pár napra, mert összeroppantam minden értelemben. Átjöttek apámmal, mert apámnak segítség kellett. Anyám hozzám se szólt, illetve rám nézett pokróc tekinttel majd el csapata a fejét. Napokig sírtam. Ja, és középiskolás voltam. Hazamentem folytatódott tovább. 1 hónap múlva apám szólt neki, mikor már lökdösődni kezdett, hogy álljon le. Majd a színjáték részeként elment valahova és mondta hogy nem jön soha vissza. Erre már apám is ordítva, hogy nagyon gyorsan kérjek bocsánatot anyámtól, mert mi lesz ha elmegy. Vagy azt akarom hogy szét Essen a család?! Nos, erre a szétszadizott gyerek , azaz én, bocsánatot kértem, de azt a megalázást, lenézést, gyűlöletet nem fogom elfelejteni. Egy hét múlva már hozzám szólt. Bár ne tette volna.
Albérletet váltunk, és átmenetileg kértem, hadd húzzuk meg magunkat. Érzem, hogy a történetet újra játszuk. Valamin látszólag besértődött és nem szól, hisztizik. Egy hete. Párszor szóltam hozzá -csak hivatalos dolog miatt - de ordított elég veszélyes stílusban. Páromnak köpködött rám. De leállt és már neki se magyaráz, mert látja hogy nem érdekeli. Azóta őt is utálja. ( De jó volt, hogy segített a tetőnél... Hozzá se szól)
Nem tudja meddig maradunk ( előre adtam pénzt, hátha nem ez lesz, mert pénzéhes típus.. ). De csak pár napra jöttünk. Már meg van a hely, csak a tulaj kitakarít.
Pár napja sírógörcs jött rám, mikor végleg tudatosult bennem hogy anyám sose szeretett.
Nem vállalja a felelősséget, hogy elküldjön. Inkább kivárja. Vagy arra vár hogy könyörögjek? már nem fogom neki azt megadni,amit vár. Felnőtt vagyok már és erre az erőre nekem van szükségem. Nem fogadom el, amit ő nekem szánt ( azért vagyok hogy gondoskodjak róla, bár csak apámnak szült ő nem akart. Több féltestvérem van, senki sem tartja velük a kapcsolatot)
Ha lediplomáztam, anyám azt mondta, hogy kamu az egész, meg se nézte. Ha beszélni mertem egy rokonnal egy hétig ment a hiszti, mert én szövetkezem a rokonnal ellene. Arról meg ne beszéljünk lelkileg még hogy bántott ( kövér kislány voltam, most fogytam le.. dagadt disznó, senki sem fog szeretni, egy csepp szeretet jó indulat nincs benned....stb)
Az tervem, hogy elmegyünk és vissza se nézek. Apám se érdekel. Ő is játékos a dologban. Megmondom elmegyünk, mert nem látnak szívesen. Ők még maradnak 2en , mert senkijük nincs. ( Már rájöhetne, hogy más nem lesz ...)
27N
Igazad van, nem kellene.
Nem tudsz segíteni. Ne nézz vissza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!