Mennyi lelki erő kell egy családi kapcsolat megszakításához?
Gyerekkoromban folyamatosan lelkileg bántalmaztak. Huszas éveim elején elköltöztem, azóta egyre rosszabbul viseltem a szüleim természetét. Mindent kritizáltak... túl jó az autóm, túl rossz, miért olyan a házam, amilyen, mekkora a fenekem, őszülök, festem-e a hajam... bármit elkezdtek rajtam kritizálni. Eljutottunk oda, hogy egyre pofátlanabbak lettek, hívatlanul odaállítgattak hozzám, nyaralás után rámrontottak első reggel hívatlanul (munkanapon) és rámzúdították az összes bajukat...stb. Folyton cseszegettek két krónikus betegségemmel, ami miatt táposnak hívtak.
Az tette be nemrég a kaput, mikor a testvérem kisebb bűncselekményt követett el, amit el akarnak tusolni. A családból többen köztisztviselők, és ha kiderül a környéken, ugye csorba esik a család nevén... Jó eséllyel felfüggesztettet kap. Szóval engem és a férjem is arra akartak rávenni, hogy hazudjunk a rendőrségen a testvéremért, hogy megússza. Hozzáteszem, rossz a testvéremmel a kapcsolatom. Ugyanolyan agresszív és elmebeteg, mint a szüleim. A férjemet számtalanszor megalázta régebben, így ő sem akarja őket mentegetni. Most már, hogy eltelt 10+ év, függetlenek és tehetősebbek vagyunk, most érzelmi manipulációval akarnak elérni mindent. A nyakunkra járnak, ha kell, anyám folyton hívogatott...stb. A végén megmondtam nekik, hogy befejeztem velük és hagyjanak békén. Ez már azután történt, hogy 2 éve pszichológushoz jártam depresszióval. Megszüntettem velük a kapcsolatot, erre elmúlt a depresszióm pár hónap alatt. Közben kiderült, hogy tévedésből kaptak a címükre külföldi hivatalos leveleket a nevemre, de eszükben nem volt odaadni. Ez nem kis gondot okozott.
A baj az, hogy újra feltűnt anyám. Már előre félek, mit akar. Rámírt, hogy üljünk be valahova beszélgetni. Én erre nem írtam vissza. Bunkónak érzem magam, de soha többé nem akarok beszélni vele.
Hogy lehet lepattintani egy pióca magatartású szülőt, akit ha kidobok az ajtón, visszamászik az ablakon? Úgy képzeljétek el, hogy egyik héten leüvöltöm, hogy húzzon el házamtól, másik héten megint jön. A pszichológusom szerint nem fog elengedni, mert akar valamit... gondolom az időskori gondozásukat szívesen velem finanszíroztatná, ha már a testvérem bűnöző, a nyugdíjuk meg semmire sem elég. A pszichológus szerint meg jó boxzsák voltam neki és nem bírja boxzsák nélkül sokáig...
Kinek mennyire volt nehéz ez az időszak? Hogy bunkózni kell és elutasítani valakit, aki nem érti meg, hogy nem kérek belőle és semmiféle kötelezettségemet nem érzem feléjük? Ők máshogy gondolják. Ők úgy kezelnek engem, mint egy darab húst, akit akkor vesz elő, mikor kedve tartja, és azt csinál vele, amit akar.
Most ne engedj.
Én is megszakítottam a kapcsolatot a nárcisztikus, folyamatosan cseszegető családdal, valami elképesztő megkönnyebbülés volt. Nyilván nem ment egyik napról a másikra, sokat gondolkodtam, hiszen ez egy komoly dolog, de minden alkalom, amikor találkoztunk, megerösített abban, hogy ez a helyes lépés.
Mondjuk megjegyzem, én mindenhonnan letiltottam őket, neked is ezt kellett volna tenned, hogy már rádírni se tudjanak.
Nem tudom, hogy az, hogy hamis tanúzásra akartak rávenni, ok-e a teljes letiltásra. Az előző 30+ év igen, de mindent tagadnak persze.
Először próbáltam csak redukálni a kapcsolatot, hogy havonta-kéthavonta beszéljünk, de anyám nem akadt le rólam semmi áron. Érdekes, ugyanezt az anyósomékkal simán megcsináltuk és nem zaklatnak, és nincs harag sem. Egyszerűen kevesebbet beszélünk, mert nem akarunk egymás arcába lógni, nincs olyan szoros kapcsolat. De anyám ezt nem értette.
Tudom, hogy ha valaha is újra engedek nekik, 2 perc alatt mindent visszahelyeznek a régi kerékvágásba. Játszottuk már ezt is.
De ha úgysem akarsz többet beszélni vele, akkor mi értelme, hogy nem tiltod mindenhonnan? Akkor csak ez a végeredménye, hogy visszamászik százezredjére is az életedbe.
Döntsd el, hogy akarsz-e kapcsolatot vagy sem, akarod-e, hogy az életed részei legyenek, vagy sem. Ha nem, akkor ne sz*rakodj, tiltsd őket mindenhonnan, a telefonszámukat, a Facebookot, stb. A házb ki ne menj, ha odamennek, mert tudják a címed.
Ha nem akarod őket teljesen elengedni, akkor meg nem tudom, fogadd el, hogy ez lesz egész életedben.
"Mennyi lelki erő kell egy családi kapcsolat megszakításához? ... újra feltűnt anyám. Már előre félek, mit akar. Rámírt, hogy üljünk be valahova beszélgetni. Én erre nem írtam vissza. Bunkónak érzem magam, de soha többé nem akarok beszélni vele."
Nem kell már most eldöntened, hogy "soha többé" - és akkor máris elég kisebb lelkierő is, mert nem ahhoz kell, hogy örökre megszakítsd a kapcsolatot, hanem csak ahhoz, hogy most ne mondj neki igent.
Az, hogy ő találkozni akar veled, mégpedig mostanában, még nem jelenti azt, hogy találkoznod kell vele, mégpedig mostanában - elég majd akkor, amikor már majd te is szeretnéd őt látni, ami lehet, hogy csak hónapok vagy évek múlva lesz. Az, hogy ő rád írt, nem jelenti azt, hogy reagálnod kell rá - elég majd akkor, ha úgy látod jónak.
Legyenek a saját szempontjaid is ugyanolyan fontosak, mint az ő szempontjai.
Nagyon nehéz.
De jó úton jársz, tök jó, hogy ilyen elszánt vagy! Szerintem az nem is baj, ha annyit megteszel, hogy idős korukban mondjuk támogatod őket, legalább is én jelenleg ezt még kötelességemnek érzem! De ez sem az. Szóval... nyugodtan állj ki magadért és ne beszélj velük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!