Miért gondolja anyám, hogy még mindig tini vagyok?
44 vagyok, egyedül nevelem a fiamat. Van egy párom, nagyon jól megvagyunk, még nem élünk együtt. Nagyon nehezen jövök ki anyagilag a kamasz fiam mellett. Állandóan azzal cseszeget, hogy nekem félre kell tennem pénzt, hogy nem kellett volna eladnom az autómat (amire ráköltöttem egy vagyont), fiatalabb autót kellett volna venni(ezt hitel nélkül meg tudtam venni). A volt férjemmel közös házunkkel kapcsolatban nem jutok sehova, mert az ex nem fizet ki, de nincs semmi behajtható vagyona. A ház meg közös. Legújabb, hogy munka után még menjek a gyerekkel sportolni. 13 éves a fiam. Egyrészt nem erre vágyik, másrészt 6 után már a fenének sincs kedve menni, akkor főzök, mosok,meg ami éppen jön. Elmondtam már sokszor, milyen kevés a fizum, de nem érti meg, csak fújja a hülyeséget. Sokszor elmondtam neki, hogy nem szeretném, ha bele szólna az életembe, de ahogy öregszik, egyre kevésbé érti meg. Nagyon rosszul esik, hogy mindenkit sajnál, egyedül engem nem. Másik munkahelyre nem tudok elmenni, mert semmi lehetőség nálunk.
És persze miért nem költözök össze a párommal. Holott tudja, hogy milyen volt a házasságom, testi lelki megalázás. Mert ennyi idősen mire várunk.
Ha nem éltek együtt, akkor lehet azért piszkál, mert nála laksz?
Nyilván a legjobbat akarja neked, de azért nem olyan könnyű, jól szituált, színházba, kiállításra járó pasit találni, aki szívesen finanszírozza a párja kiadásait is. Valljuk be, ez most már ritka. Azt tanítják a pasiknak hogy "jajjj nehogy már a nőőőre költsek igazán, lenyúlja a pénzemet!"
Én megmondanám anyukádnak ezt, hogy ez SAJNOS egy másik világ.
A kocsit en is eladtam volna..pénztemető.
Beszéljen ő a volt férjeddel hogy fizessen ki!
Azért gondolja, mert úgy viselkedsz, mint egy kamasz. Beszámolsz, magyarázkodsz, ha számonkér, stb.
Minimalizálni kell a kapcsolatot, egy héten egyszer arra szorítkozni, hogy vagytok és ennyi.
Ha rz nem megy 44 évesen, ne is csodálkozz.
Csak elmesélem, mi történik velem, meg a gyerekkel.
Nem élek együtt sem anyámékkal, sem a párommal.
44 évesen nem sikerült felnőnöd.
Basszus, 28 évesen nem számolok be ilyen dolgokról, nemhogy 44...
Miért ne számolhatna be bármiről az anyjának?
Az a baj hogy azt kéne meglátni, hogy miről NEM kéne beszámolni!
4-es, azért ez nem olyan egyszerű. Én nem élek az anyukámmal,bár nem mesze lakunk egymáshoz, napi kapcsolatunk van. Az a "gyerek" aki kapcsolatban áll a szülővel nem teheti meg hogy semmit nem mond el Neki, hiszen bizonyára kérdezi, és látja az életét, legalábbis belelát az életébe.
Anyukám idős, gondozásra szorul. Vásárolok,csekket feladok, gyógyszert váltok, tehát kb mindent én rendezek körülötte. És igen, szinte alig közlök Vele valamit, bár sokat beszélgetünk, de azt a minimálisat is félreérti.
Ráadásul ebben a korban nagyon érződik a generációs különbség, Ők más világban éltek.Az az idős ember aki csak a médiából tájékozódik, nem jár el otthonról, fogalma sincs a mai világról,a munkahelyekről, a gyereknevelésről, az anyagi helyzetről.
Gondolom a kérdezőért aggódik a szülője, segíteni szeretné, ha mással nem tanáccsal, amivel Ő úgy gondolja pozitív irányba tereli a sorsát.
Minimális közlendő, azt, és olyan módon ahogy megérti és nem érti félre,A magánéletét pedig óvni kell.Tőle is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!