Hogyan támogassak a testvérek az idős szülőt, ha nem egyformán állnak anyagilag?
Röviden a lényeg hogy apósom nyugdíjas lett, 2 gyereke van, az egyik az én férjem. Eddig is mi gondoskodtunk róla, mert a másik gyereke messzebb él. Egészséges, sokmindent meg tud csinálni, gondoskodas alatt csak az alap dolgokat értem, látogatni, ha kell segíteni neki, eljutni orvosni, ételt vinni, rendet tartani stb... viszont mivel kevés a nyugdíja mostmár anyagilag is mi támogatjuk. Pl ház körüli munkák, ha valami elromlik, javítások, egyebek amiket a férjem fizet.
A testvére elintézi annyival hogy neki nincs pénze. Viszont nem érezzük igazságosnak hogy időben, energiaban, es egy ideje penzben is sokat rá költünk. Szivesen segít, de így a sajat gyerekeitől veszi az együtt töltött időt a férjem. A testvére saját lakásban lakik, dolgozik, egyedül él, közepes színvonalon. Tehat nem minimálbert keres, de nem is egy milliot, nyilvan nem tudjhatjuk mennyit tud félretenni. A fő kérdésem az lenne hogy akik hasonló helyzetben vannak, hogy támogatni kell a szülőket, ti hogyan csináljátok?
Az a része szerintem köcs0gség a szülő részéről, hogy nem annak ad mindent aki segített. 360e/hó...
A legtöbb ember fele ennyit keres. Igazán pofátlanság.
Nem tudom felmerült-e a válaszok között, új válaszoló vagyok.
Írassa a férjed nevére a házát az öreg halálig tartó haszonélvezettel a saját nevére. Ennyike. A nem segítő tesó nem örököl semmit. Ha meg a 65 éves frissnyugdíjas elél még 20-30 évig, akkor még lehet (sőt biztos) többet is költötök az öregre ennyi idő alatt, mint a háza ára.
És ha eltelt 10 év az átírástól számítva és még él 10 évet az öreg, akkor a testvér már meg se tudja támadni ezt az ajándékozást az öreg halálakor.
Látszik, hogy a gyakori közönségének átlagéletkora elég alacsony! Az a generáció, akik csak kapni akarnak, adni nem.
A szülőről való gondoskodás igenis kötelesség. Bizonyos mértékig törvényi, de igen nagy mértékben morális, erkölcsi kötelesség. Minden eset egyedi, egyedi elbírálást igényel, valóban olyan szülő, aki kevésbé érdemli meg, van, amelyik jobban, de az itt válaszolók többsége általánosságban jelenti ki, hogy a szülő csináljon, amit akar, de a gyerekére aztán ne számítson, mert, hát hogy képzeli, hogy a gyerek, akiről gondoskodott, felnevelte, támogatta, segítette anyagilag és természetben is, bármiféle segítséget is köteles nyújtani neki! Eléggé szégyenletes álláspont.
Azoké meg különösen szégyellnivaló vélekedés, akik még azt is leírják, hogy ugyanannyit érdemel az örökségből a szülőről nem gondoskodó testvér, mint az, aki segíti, ellátja, ápolja.
Mondom, csak kapni akarnak, adni nem. Nem is értem, hogy képzelik!
de az itt válaszolók többsége "általánosságban jelenti ki, hogy a szülő csináljon, amit akar, de a gyerekére aztán ne számítson, mert, hát hogy képzeli, hogy a gyerek, akiről gondoskodott, felnevelte, támogatta, segítette anyagilag és természetben is, bármiféle segítséget is köteles nyújtani neki"
Az idősek otthona is egyfajta támogatás, segítségnyújtás, most az nem a testvér hibája, hogy a kérdezőnek ez nem tetszik. A testvér nem azt mondta a jelek szerint, hogy nem fog anyagilag besegíteni egy otthonba, ha kell, hanem hogy otthon ápolást nem vállal.
Egyébként, lehet leírni százszor, hogy jaj, ezek a mai fiatalok milyenek, a nagy büdös igazság az, hogy aki jó (nem tökéletes, csak jó) szülő volt, azt úgyis segíteni és támogatni fogja a gyereke szimpla szeretetből, aki nem volt jó szülő, az meg tudjon rá.
A hozzád hasonló kommentelőknek is látszik az átlagéletkora, ti még azt hiszitek, abban nőttetek fel, hogy a gyereket csak megcsinálni kell a saját kedvetekre meg a tulajdonotokként kezelni, nem értitek, hogy szimpla meg szülésért és felnevelésért nem jár semmi, az a kötelességetek volt, ha már gyereket csináltatok, és tetszik vagy sem, akkor kell gyereket vállalni, ha készen álltok rá, hogy jó(!) szülők legyetek.
Mert tök mindegy, mit írtok, ha nem szeretnek benneteket a gyerekeitek, akkor gondolhattok ti akármit a kötelességekről, az senkit nem fog érdekelni, úgyse fognak rólatok gondoskodni, max. havi 10-15 ezret odaadnak, ha beperelitek őket. Ezt nem értitek meg, mert ti még nem így vállalatok gyereket, hanem csak mert kell, az a szokás, az volt a társadalmi nyomás.
Ti meg azt hiszitek, jó szülőnek lenni kimerül abban, hogy etettétek a gyerekeiteket, pedig baromira nem. Ne adjatok neki örökséget, a ti dolgotom, ti döntésetek, ettől fog jobban szeretni, se gondoskodni rólatok senki.
Olvasd végig a kommenteket, nézd meg az értékeléseket, ha elfogulatlan vagy, megérted, miről beszélek.
Többségben vannak azok a válaszok, melyek azt írják, a gyereknek semmi kötelessége a szülő felé, a szülő gondoskodjon magáról. És ezek a válaszok vannak felértékelve.
Azok a válaszok, ahol a nem gondoskodó gyereknek kisebb örökséget helyeznek kilátásba, le vannak pontozva.
A tényeket te sem tagadhatod, bár, azt megértem, hogy nem tetszenek, ezért tiltakozol.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!