Mit tehetnék én szülőként, tényleg én reagálom túl a helyzetet? Normális, hogy ilyen a lányunk?
Ott kezdeném, hogy én és a férjem 5 gyereket felneveltünk tisztességesen. A három kicsi és legnagyobb már elköltözött. Viszont a második legnagyobb lányunkkal probléma van (31 éves). Ő nem hajlandó elköltözni.
Nagyon sokat veszekszünk ez miatt a férjemmel, egyszerűen már elfáradtam, nem gondolnám, hogy nekem kell eltartani egy 31 éves felnőtt nőt. A párom viszont sose áll ki mellettem a lányom valahogy mindig kimanipulálja nála, hogy én legyek a szar. A micskos anya aki ki akarja tenni a házból, mert nyugalomra vágyik.
Nem azzal van a baj, hogy ennyi idős és még itt lakik, hanem azzal, hogy úgy lakik itt, hogy eltartatja magát, semmit nem segít és nem tesz félre egy forintot sem, esze ágában sincs elköltözni. Van neki egy párja akinek van saját háza, mostmár eljutottunk arra a szintre, hogy már az is minden nap nálunk alszik, persze ingyen és bérmentve. Ételt nem vesznek maguknak, havonta a lányomtól kapunk 25 000 ftot mindenre. Még egy emberre is kevés nemhogy mostmár kettőre.
A három kicsinek is megvan a szobája, hiszen egy 18 évesen albiban van egyetem miatt, egy 20 évesen a párjával él szintén albérletben a városban és a harmadik 25 évesen a munkahelyén lakik. Nekünk a párommal nincs saját szobánk csak egy nappali részben alszunk. Semmi magánéletünk nincsen.
A mindennapokban hazajövök a munkából főzök (mivel a párja kb 2 smbernyi kaját megeszik, el is visz a munkába, mi is eszünk hiába csinálok már 2 kg húsokat nem elég csak 2 napig maximum), takarítok, és mostmár időben lefeküdni sem tudok, mert azt nézem ahogy a férjem és ők a mi szobánkban eliszogatnak, vagy ők ott ülnek (AZ ÉN ÁGYAMOM) és nézik a tvt.
Mit tehetnék egy ilyen lánnyal? Amikor szóltam az volt a reakció ő nem akar pénzt kidobni az ablakon egy albival (minden más hülyeségre veri el, semmit nem tesz félre). Saját házat nem tudok neki venni.
Minek vagytok a nappaliban? Ott van 3 üres szoba, szinte esélytelen, hogy hipp hopp egyik napról a másikra mindegyik gyereknek haza kell költöznie. Ha egy mégis hazamegy akkor is van még 2 szoba.
A házimunkát meg osszátok fel, a lányod egy felnőtt nő. Egyszer te egyszer ő főz, a másik takarít. Ha a pasi ott él akkor meg szálljon be a költségekbe. Ha nem akkor meg viszlát.
#21 és 23
A sztori szerint 5 a gyerek és NÉGY (!!!) az üres! :D
Na, akkor ezt is kiírtad, aztán marad minden a régiben. Egyszerűen csak panaszkodni akartál. Én azt mondom, hogyha ilyen gyáva vagy szembeszállni velük, akkor meg is érdemled.
Azt sem értem mi a fszért kellett ennyi gyerek?
25: "Azt sem értem mi a fszért kellett ennyi gyerek?"
Én alapesetben nagyon gyerek-központú vagyok, de azt hiszem, itt azért született ennyi gyerek, hogy a férjnek és a feleségnek ne kelljen szembesülnie azzal, hogy egymással a legkevésbé sem képesek szót érteni. Az 5 gyerek évtizedeken át adott annyi feladatot, hogy ezen idejük sem volt gondolkodni.
És nem is tudatosan alakítják így az emberek, hanem csak ha valakinek a segítségével kívülről rá tudnának (=akarnának) nézni erre a helyzetre, csak akkor döbbennének rá.
"A mindennapokban hazajövök a munkából főzök (mivel a párja kb 2 smbernyi kaját megeszik, el is visz a munkába, mi is eszünk hiába csinálok már 2 kg húsokat nem elég csak 2 napig maximum)"
(Mindezt úgy, hogy kettőjükre adnak rezsire, ennivalóra havi 25. ezer forintot?????)
"takarítok, és mostmár időben lefeküdni sem tudok"
Őszintén nem értem, hogy hogyan lehetett odáig eljutni, hogy mind anyagi, mint más szempontból ilyen mértékig hagyod magad kihasználni, igazságos munkamegosztás helyett beállsz cselédnek három másik felnőtt emberre robotolni napi szinten, akik közül egy még csak nem is családtag.
Ha én lennék ilyen helyzetben, akkor adnék egy reális határidőt a lányoméknak, amíg nálunk maradhatnak, (egy, max. két hónap), de nem ilyen durván lehúzós, hanem anyagilag korrekt feltételekkel. És a hátralévő időben se nem vásárolnék senki másnak, se nem főznék senki másnak, kizárólag magamnak.
"A párom viszont sose áll ki mellettem a lányom valahogy mindig kimanipulálja nála, hogy én legyek a szar. A micskos anya aki ki akarja tenni a házból, mert nyugalomra vágyik"
Akkor megmutathatja holnaptól, hogy ő milyen jó fej apa: bevásárolhat, főzhet, moshat, vasalhat, takaríthat, csinálhat mindent a háztartásban, amit eddig én.
Én nem is értem, hogy hogy fajulhat idáig ez a társadalom, hogy felnőtt emberek nem képesek kezelni a saját életüket és ami még elkeserítőbb, idegen emberekről az online térben kérnek segítséget.
Hogy jutottunk idáig?
Miért nem valóságos, minket, az életünket ismerő emberekhez fordulunk? Miért nem szerzünk eszközöket az élethez?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!