19–20 évesen illik elköltözni otthonról?

Kinek mi. Én munkakeresőben vagyok, és eszemen sincs elköltözni. Ketten vagyunk apámmal egy téglaház egyik lakásában + két kutya. Apám a haszonélvező, én a tulajdonos. Téli időszakban minden csekk elvesz kb 90 ezret. Mikor nem kell a konvit használnunk, ennél kevesebb. Párom nincsen. Nem költöznék el akkor sem, ha a fél világ azt pártolja, hogy 19-20 évesen már illik. Nem fogok szárazkenyéren élni és itt hagyni a kutyáimat, én gondoskodom róluk, apámnak ideje sem lenne. Amíg nem zavarjuk egymást, tehát nem kell menekülnöm, jól vagyok itt a szobámban, az otthonomban. Ha lesz párom, és odáig jutunk, akkor persze, pakolok, mert vele akarnék közös életet kezdeni.

21/l

Ha másik városban tanulsz, a koli tökjó, még ha anyagilag függsz is a családtól, kis távolság önállóság nem árt.

Ha ugyanabban a városban tanulsz, kolit nem kapsz, én nem szórnám a szüleim pénzét albérletre míg tanulok. Akkor marad az egyetem utáni költözés.

Illeni bármikor illik. A legtöbben azért 25 éves korukig otthon maradnak, ha megengedhetik maguknak, és nem akarnak éhbérért két helyen kaparni hogy esetleg az albérletre fussa tanulás mellett. Van akiknek a kezdőtőke összeszedése a legfontosabb, hogy ne nulla forinttal vágjanak neki és béreljenek egy lyukat ahol évekig nyomorognak, ezért sokan még munka mellett is a szüleikkel élnek és félretesznek. De mondjuk ha van egy jó szakmád amivel szarosra keresed magad már 20 évesen (simán összejöhet) akkor miért ne költöznél külön? Szóval ez nagyon helyzetfüggő. Megint sokak meg azért mennek el már 18 évesen és válaszják az elsőként felvázolt életmódot, mert még az is jobb nekik mint az otthoni toxic légkör. Én is azt mondom egyébként, hogy jelenleg nagyon nem olyan a gazdasági helyzet (albérlet árak, hitelkamatok, munkaerőpiaci kilátások stb.), hogy megérje azonnal belevágni az önálló életbe. Ismerősöm is elvégezte a egyetemet, mérnökként dolgozott és mivel otthon lakott mindent félre tudott tenni Mire elkezdte a mesterképzést 24 éves korára már tudott venni és felújítani egy lakást az összegyűjtött pénzből. Most elment máshova duplaannyiért, ezt a lakást meg kiadta. Rövid távon lehet hogy fura a "mamahotel" de hosszútávon sok példa van rá, hogy nagyon megéri. És nagyon hangsúlyozom, hogy ez nem egyenlő a szülőkön élősködéssel, meg azzal, ha valaki egy érettségivel alkoholizál naphosszat a szülei nyakán 35 éves koráig. A kettő ég és föld. Engem is marasztal anyám, mert én intézek mindent a digitális világban, ami neki nem fekszik, és mivel szeretek főzni a kaja is az én reszortom. Amikor dolgoztam beleadtam a közösbe úgy hogy ő ellenkezett, de én ragaszkodtam hozzá. Külön szinten élünk, én egyetemre járok és hajtok ezerrel. Én is azt tervezem, hogy amíg dolgozok 2-3 évig max itthonról teszem és gyűjteni fogok keményen. Utána mindenképp nekivágok, de nem látom értelmét annak, hogy az ember csupán az önállóság címszó miatt olyan anyagilag sem kifizetődő döntést hozzon, ami az életét jópár évre megnehezíti.

De mint mondtam sok olyan helyzet van, amikor a delikvens önérdekből vagy kényszerből (otthoni körülmények, egy jó kitörési lehetőség stb.) nem tehet mást, minthogy nekivágjon az önálló életnek. Értelemszerűen ez nem felelőtlen döntés, hanem a legjobb, amit az adott helyzetben tehet.

22F

Pont ebben a korosztályban vagyok, és a felsőoktatásban tanulok.

Nyilván az időm döntő többségét egyedül töltöm albérletben, vagy éppen kollégiumban de szerintem erre nincs egyértelmű szabály.

Nagyon költséges az élet, bárki bármit mond ezért éppen erre nincs illemszabály.

Idehaza belátható időn belül(20-30 év) saját lakás a fővárosban totál esélytelen, ha albérletbe megy az ember a fizetése fele( kb. 20 órában egyetem mellett)bőven elmegy kollégium, a többiből étkezni kell stb.

Szóval szerintem aki teheti és megvan a lehetősége jobban jár ha otthon él a szüleivel, félre tud tenni egy kis pénzt és külföldön neki tud vágni az életnek.

Ez a saját véleményem, egészen más az ingatlan piac mint 20-30 éve ezért kb. lehetetlen idehaza nekiindulni az életnek 20-30 milliós megtakarítás nélkül. Ketten lehet egyszerűbb az élet, de ahhoz olyan társ kell.(azért meg senki ne legyen társ, hogy anyagilag könnyebb legyen, inkább egyedül de ne élősködjen az ember a másikon)

Nyilván ott a hitel lehetősége is, de alap szabály hogy változó piaci körülmények között nem visszük magunkat egy életre adósságba.

Van hogy sokkal egyszerübb, ha még szülöknél laksz, mert azért nagyon drága egy albérlet is és tényleg, ha a városban tanulsz mondjuk vagy ott vagy, akkor sokkal egyszerübb,

de már mindenképp el lehet kezdeni önállósulni meg dolgozni.

De aztán alakulhat úgy, hogy mondjuk van egy másik lakásotok vagy koli vagy más városban tanulsz, szóval ez tényleg a körülményektöl függ. De szerintem ilyen nincs, hogy illik elköltözni, gyakran még örülnek is a szülök ha otthon vagy még pár évet.