Hogyan ne legyek ennyire önző?

Szüleim ki vannak akadva, hogy én is meg a hugom is apró dolgokon fent tudunk akadni, majd besértődünk stb… erre apum mindig mondja, hogy az ő idejében sokkal nehezebb volt az élet. Őt csufolták bent a suliban, alig volt pénzünk, nehezebb volt tanulni stb… És erre it vagytok ti (azaz a hugom és én) remek életetek van, megkaptok mindent és mégis fent akadtok mindenen.

Hugommal utáljuk egymást. Teljesen két másik ember vagyunk, más érdeklődési körrel, nincs meg a közös hang…

Egy hete kiderült, hogy megint vagdossa magát és erre vágta apum ezt a fejemhez, mikor elmondta nekem.

Nagyon önzőnek érzem magam. Lelkileg teljesen ki vagyok, minden héten sírok. Nincs életem. Egesznap a szobamban vagyok, fekszem az ágyban, csak tanulok meg olvasok. Nincsenek barátaim.

Probalok szüleimmel kommunikációt építeni, de felek tőlük bármit is kérni. Úgy érzem, hogy csak kihasználom őket. Egy élősködő vagyok a hátukon.

Utálom magam, utálom magam mert utálom magam. Utálom magam mert jó életem van és mégis ki vagyok lelkileg. Utálom magam mert önző vagyok és nem tudom, hogy mit csináljak.

Nagyon szánalmasan hangzik ez az egész, de nem érdekel, mert semmi sem érdekel.

16L