Lassan egy éve vagyok egyedül,véget ért egy eljegyzéses kapcsolatom, ma megkaptam egy kollégámtól hogy "te még mindig szingli vagy"? Ennyire ciki lenne? Miért ítélnek el emiatt?

Egy gyökér megjegyzése miatt nem ítél el mindenki. Itt inkább azt érzem, hogy valakinek még nem sikerült tovább lépnie.

ne tudd meg

Ismerős... Van egy lány, akit eljegyeztem. Megharagudott rám, és két héten keresztül írhattam neki bármit... Semmire sem reagált, csak megnézte. Maga a földi pokol az ilyen...Aztán most azóta sem van minden rendbe... Nem tudom hogy ezek után lehetséges e még egyáltalán... Szóval ne add fel. :)

A válasz amit ilyenkor mondunk: "szopjál f.szt, mi közöd hozzám te barom?!"

Én komolyan nem értem ezt...Miért van az, hogy tőlem még sosem kérdezett ilyet senki? Vagy ennyire rám volt írva, hogy szinglin is remekül elvagyok és rendszeresen összegyűrjük a lepedőt a szexpajtimmal? hmm

A kérdés: mi közük hozzá?

Te megpróbáltad, nem jött össze. Majd megpróbálod megint és összejön. Nem mindenkinek egyforma az élete.

Egy hót nagy önellentmondás van ebben a témakörben a társadalomban: akinek nincs párja, az a társadalom páriája. Ellenben viszont ott van a sook szerencsétlen, akit már vagy 10× megcsaltak, elváltak tőle, azon esetekből meg senki sem tanul... Azaz nem veszi senki sem mintául őket, hogy azért megfontoltan az ismerkedéssel. Nincs igazság e Földön.

En lassan 26 éves nő vagyok és még nem sikerült párt talalnom egyáltalán. Az összes ismerkedéses próbálkozás hamar kudarcba fulladt. És érdekes módon azt látom, hogy egyre több fiatal van így, nagyon sokan vannak egyedül 30 éves koruk előtt. Ebben szerintem semmi szégyellni való nincs. Lehet nem így terveztük, de ezt dobta az élet, ezzel kell boldogulni. És jobb egyedül, mint egy rossz párkapcsolatban. Láttam erre példát bőven. Persze van aki szerencsés, és talál magának feleséget/férjet 1-2 próbálkozás után. Csak ez a többségre nem igaz általában. Arról meg ne is beszéljünk, mennyi válás van. Lehet XY boldog 22 éves férjes anyukaként, de aztán lehet 10 év múlva elválnak. Kívánom, hogy ne ìgy legyen, csak már mindenre láttam példát. És amíg az ember egyedül van, fejlesztheti magát, foglalkozhat az önismerettel, számba veheti mi fontos neki, mindezt anélkül, hogy alkalmazkodna a másikhoz. Mert én ismerek olyan nőket, akik 15 éves koruk óta nem akarják elképzelni se, milyen egyedül. Ez sem igazán jó.